Egy pesti srác

Demszky Gábor térkép nélkül is jól eligazodik a városban

– A múlt rendszerben még taxisofőr is volt, amikor ellenzéki tevékenysége miatt kizárták az egyetemről. Ma is ugyanúgy ismeri a főváros útjait, mint akkor?

– Igen, bár kicsit kopik a memóriám. Taxisként szinte behunyt szemmel eligazodtam a kis mellékutcákon. Ma jobbára a főútvonalakat, körutakat ismerem, de azért kis töprengés után bárhova odatalálok, térkép nélkül is.

– A városismerete jól jött akkor is, amikor főpolgármester lett?

– Amikor már a fővárost vezettem, ha valami kevéssé ismert kerületbe vetődtünk, akkor mindig én mondtam meg a gépkocsivezetőnek, hogy merre van előre. Még ma is nagyon-nagyon kötődöm Budapesthez. Majdnem azt mondtam, hogy igazi pesti srác vagyok, de azért nem így fogalmazok, mert ennek ma már más a jelentése. Nekem valóban a pesti utcán kezdődött a politikai életem. Ott voltam a Kádár-korban szétvert március 15e-i ünnepségeken. 1972-ben, amikor rendőri brutalitást észleltünk, ellentüntetést szerveztünk, melyrőlvégül lemondtunk. Még így is eljárás indult ellenem. Jól emlékszem, hogy a budapesti rendőrfőkapitány a kihallgatások után azt mondta: „ha maguk Kádár-képpel vonulnának fel, mi akkor is szétvernénk magukat!”

– Akkor zárták ki az egyetemről?

– Igen, mi újbalosok voltunk, de a belügy III/III-as főnökségének emberei azt híresztelték, hogy maoisták vagyunk. Persze ez nem volt igaz, de rajtunk ragadt. Az viszont tény, hogy az eset után egy évre kirúgtak a jogi karról, az egyik barátomat pedig örökre kitiltották, csak később, estin tudta elvégezni az egyetemet. Kicsit vicces közjáték volt, hogy a forradalom ünnepe után néhány nappal kizártak bennünket a KISZ-ből. Persze szívességet tettek vele. Ilyen volt az a kor, a politika meggyalázta az ünnepet, a hatalom életpályákat és gerinceket tört ketté. Ez is történelem.

– Jóval később, a rendszerváltás után, amikor kisebb lakásba költözött, eladásra hirdette az értékes szamizdat gyűjteményét, és a demokratikus ellenzék megfigyeléséről készült jegyzőkönyveket. Nem sajnált túladni a múlt darabjain?

– Az anyag jó helyen van, harminckét folyóméternyi dokumentumot leadtam az OSA-archívumban 1990-ben. Ott van a stencil és az írógépem is. A szamizdatból nálam nagyobb gyűjteménye csak a Szabad Európa Rádiónak volt. Ezen kívül ajándékoztam gyűjteményt a Széchényi könyvtárnak, a Fővárosi Levéltárnak és a Szabó Ervin Könyvtárnak is, amelynek a mai napig rendszeres látogatója vagyok. Készülünk Iványi Gáborral, hogy méltó módon rendezzük be Rajk Laci emlékszobáját, amit még az idén szeretnénk megnyitni. Ezen kívül támogattam egy géppel és kiadványokkal a szamizdatkutatással foglalkozó brémai „Sozialforschung” intézetet, ahol a legnagyobb kelet-európai szamizdatgyűjtemény található. Ám az ellenállásról szóló múltat nem szereti sem a baloldal, sem a jobboldal. A fideszesek közül még sokan fiatalok voltak, az idősebbek, mint Martonyi vagy Kövér pedig a „pártot és a kormányt” szolgálták. Így aztán az MDF-kormány, majd az MSZP átvette a régi rezsim ügynökhálózatát. Tehát az iratok közzétételével egyedül az SZDSZ akart valódi rendszerváltást. Ebből adódik az a groteszk helyzet, hogy a bennünket megfigyelő besúgók valószínűleg még ma is zsoldban állnak.

– Ötször nyerte el a főpolgármesteri címet, két évtized egy politikus számára kivételes lehetőség. Mi az, ami fennmaradt a főpolgármesteri korszakából?

– Nézze, a kezdet 1990-ben egészen addig nagyon nehéz volt, amíg rá nem jöttem, hogy mi az, amit nem tudok, és okos emberekből kialakítottam egy kiváló szakmai csapatot a főpolgármesteri hivatalban. Utána már minden ment, mint a karikacsapás. Igaz, az már kezdetben kiderült, hogy Budapest mindig konkurense marad a kormánynak. Nemcsak azért, mert a bruttó hazai termék csaknem felét itt állítják elő, és emiatt ez az ország szíve és motorja. Sokkal inkább azért, mert ennek a városnak óriási befolyása van, meg tudja fordítani az országos politikát. Ezért is tart a fővárostól a mindenkori hatalom, ezért is akarják Orbán Viktorék lenyomni, megfojtani Karácsony Gergelyt, mert a jelenlegi főpolgármester is képes arra – ahogy mi 2002-ben tettük –, hogy megfordítsa az egész magyarországi politikai helyzetképet, előkészítve egy újabb rendszerváltást.

– A baloldal is megpróbálta az ön vezetése alatt kiszárítani a főváros kasszáját? Ilyen baja Tarlós Istvánnak is volt a Fidesz-vezérkarral. Ez a normális?

– Természetesen nem ez a normális, de mint mondtam, a fővárostól minden kormány tartott, én a sajátjaimmal is harcba szálltam Budapest érdekeiért. Ezzel szemben utódom, Tarlós István a nyilvánosság előtt soha nem mert szembe szállni Orbánnal, inkább vállalta a miniszterelnök kreatúrájának szerepét.

– A „rendszerváltó Demszky” képe gondolom kevés lett volna ahhoz, hogy két évtizeden át főpolgármester legyen. Mivel tudta megőrizni a hatalmat?

– Olyat nem ígértem, amit nem akartam betartani, persze előfordult, hogy mégsem sikerült. De mindig a pártoktól függetlenül döntöttem, mert értelmetlennek tartottam fővárosi szinten a pártpolitikai iszapbirkózást. Hivatali időm nagy eredményének tartom, hogy a főváros független önkormányzatként húsz évig talpon maradt, és közben óriási ütemben, a kiegyezés korszakát mintegy folytatva, világvárossá fejlődött. Valamennyi fejlesztésről aligha tudnék most beszélni, de máig nagyon fontos eredmény például, hogy elértük: javarészt biológiailag tisztítjuk a szennyvizeket. A Duna azóta már nem szennyezett, még kecsegét is fogtak már benne! Ilyen sikerünk nagyon sok van.

– Azért a metró elég nagy betli. Tarlós István annyit mondott lapunknak, hogy rá hagyták a félkész 4-es meg az ócskavasként üzemelő 3-as vonalat. Ez nem kudarc?

– Nem, mert Tarlós István befejezte, amit mi elkezdtünk, ezért én hálás vagyok neki. Azért is hálás vagyok, hogy az általunk megtervezett „fonódó villamost” ugyancsak elkészítették. A mi felelősségünkről pedig csak annyit: a kormányra kerülő Fidesz ’98-tól négy éven keresztül blokkolt minden beruházást, minden tervet. Hiába pereskedtünk velük, ezért buktak meg 2002-ben. Tanulva az előző fiaskóból a 2002-es kormányváltás után elfogadtattunk egy törvényt a metró építéséről, ezután kezdhettünk a projekt tényleges kivitelezésébe. Probléma volt – ez a mi pechünk – hogy az unióhoz 2004-ben csatlakoztunk ugyan, de az első pénzek csak 2009-ben kezdtek el Brüsszelből érkezni. Tehát csak az általunk előkészített projekteket valósította meg, ezekből az uniós forrásokból az utódom által vezetett főváros, az Orbán-kormány támogatásával. Ám az új projektek, mint a Városligetbe zsúfolt múzeumi negyed, a Várba költöző miniszterelnöki hivatal és persze a PM és a BM, amelynek értékes belvárosi ingatlanjaira fáj a „fogadott család” foga, nem a fővárost szolgálják, hanem a hatalmi arrogancia ikonikus kifejeződései: ezekbe fognak belebukni!

– Mindig büszke volt rá, hogy a fővárosban nincs toronyház. Nem szereti a magas épületeket?

– Egyáltalán nem utáltam a toronyházakat, de az a város, ahol csak néhány magas épület van, szánalmasan néz ki. Ott igazán szép és elegáns a toronyház, ahol az építtetők egymással – szépségben és magasságban – versengve húzzák fel őket, és a világ legkitűnőbb építészei tendereken elnyert megbízás alapján tervezik, mint például New Yorkban. Ezért tartom óriási hibának, hogy elkezdték a Mol-toronyház építését Kelenföldön.

– Úgy tűnik, a történelem ismétli önmagát. Ahogy önnek meggyűlt a baja a Fidesz-kormánnyal, ezt történik most Karácsony Gergellyel is. Nyakára küldtek egy egész államtitkárságot, miközben a várostól elveszik a pénzt. Van így Karácsonynak esélye a politikai céljai elérésére?

– Igen, szerintem nagy lehetőségei vannak. A főpolgármestert képességei alkalmassá is teszik erre a szerepre, azonban egyelőre csak részben él ezekkel lehetőségekkel. A városhoz értő emberek százait, akikkel egyszer is kezet fogtam, Tarlósék mind kirúgták. Újra fel kellene állítani azt a csapatot, amely akkoriban rendkívüli eredményeket ért el Budapesten. Tosics Ivánra, Horváth Dénesre, a kabinetem leghozzáértőbb tagjaira és Atkári Jánosra gondolok.

– A rendszerváltás óta harmadik főpolgármestere van a fővárosnak. Van valami közös a három emberben?

– Nyilván, hisz valamennyien megszereztük a fővárosiak bizalmát, és azt sincs jogom elvitatni, hogy valamennyien a budapestiekért dolgoztunk. Úgy érzem azonban, hogy Tarlós – politikájában, kultúrájában és nyelvhasználatban is – egy másik Budapestet képviselt. Ez közelebb áll Orbán Viktor illiberális elképzeléseihez, mint az általam vallott liberális Budapest-modellhez, amelyről könyvet is írtunk. A városlakók nem alattvalók, hanem a világra nyitott, gondolkodó, rebellis polgárok, akik között jól éreztem magam húsz évig. Ez a közeg lételeme Karácsonynak is, akit szeretnek a budapestiek, aki nemcsak képzett – mert velünk ellentétben jó iskolákba járt –, hanem okos is, és persze valószínűleg a nők és a nyugdíjasok is ismételten rá szavaznak majd. Ilyen hátországgal folytatni tudják majd, amit mi abbahagytunk, és képesek lesznek a „zöld” programjukat is végrehajtani.

– Csavarog még a budapesti utcákon? Nem unja még ugyanazokat a házakat, köveket, embereket?

– Itt élek a Lipótvárosban, és mint jó városlakó, amíg lehetett, gyakran lementem valamelyik presszóba. Alig léptem be a kedvenc helyeim egyikébe, máris ott termett néhány ember, meghívtak kávézni, szelfiztek velem vagy meséltettek. Naponta kaptam visszajelzéseket az utcákon is. Csoszogó, idős emberek időnként esernyőjük nyelével integettek vagy szeretettel hátba veregettek. Ezt én nagyon szerettem.