Kőbe vésett fájdalom
Száz évvel ezelőtt, 1920. június 4-én írták alá Párizs mellett a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban azt a békeszerződést, amely területének és népességének kétharmadával megcsonkította Magyarországot. A magyarság döbbenten állt a szinte felfoghatatlan tények előtt.
A politikai közvélemény befolyásolásának megvannak a koronként változó eszközei. Száz évvel ezelőtt a sajtó, a parlament, a különféle társadalmi szervezetek mellett egyre inkább tért hódított a kitüntetett városi terek szimbolikus elfoglalása, elsősorban szobrok, emlékművek állítása által. A békediktátum által felkorbácsolt közvélemény nyomására az éppen csak berendezkedő Horthy-rezsimnek gyorsan kellett válaszolni. S nem csak szóban és írásban, hanem kőbe vésve, köztéri emlékművekkel, mindenki számára látható és érthető módon. Az illetékesek gyorsan cselekedtek: a főváros elnyomást szimbolizáló terét – a rosszemlékű Újépület helyén létesített Szabadság teret – hamarosan megtöltötték a Trianont tagadó, és a történelmi Magyarországot visszavágyó-visszaváró alkotások.
A szobrok és a tér berendezésének terve Kertész K. Róbert építésztől, minisztériumi államtitkártól származott. Javaslatára bízta meg a Védő Ligák Szövetsége, a revíziós propaganda szervezésére alakult társadalmi szervezet Kisfaludi Strobl Zsigmondot, Pásztor Jánost, Sidló Ferencet és Szentgyörgyi Istvánt, a kor neves művészeit a szobrok elkészítésével. A négy szoborcsoport, igaz műkőből, nem időtálló anyagból, de példátlanul gyorsan elkészült. Így 1921. január 16-án sor kerülhetett leleplezésükre, a Szabadság téren izgatottan várakozó ötvenezer ember részvételével. A nagyszabású ünnepségen Zadravecz István tábori püspök megszentelte azt az irredenta zászlót, melyet ezt követően a Szent István-bazilika szentélyében helyeztek el, és ezután minden évben körbehordoztak a húsvéti feltámadási körmenetben.
A szoboravató beszédet Urmánczy Nándor, az irredenta mozgalom vezéralakja tartotta. Az Est tudósítója szerint szavai korbácsként suhogtak végig a téren: „Ez a hely a nemzet búcsújáró helye, de egyúttal a gyűlölet és bosszú kohója legyen. Ez a hely mostantól fogva bekapcsolódik Európa véres történetébe.” A főváros nevében Sipőcz Jenő polgármester beszélt és vette át megőrzésre a szobrokat.
A négy szobor a Szabadság tér északi, félköríves részén helyezkedett el, kissé megidézve a Kárpátok hegylánca által övezett történelmi Magyarországot. Méretüket tekintve körülbelül háromméteres főalakok álltak a valamivel alacsonyabb talapzaton. Nyugat, Kelet és Dél szobra kétalakos, míg Észak szobra háromalakos kompozíció volt. Nyugat szobrán, Sidló Ferenc alkotásán, a Szent Koronára boruló ifjú fölött a Hadúr erőteljes, dacos alakja áll, védelmezően tartva pallosát az ifjú fölé. Észak szobrán, melynek alkotója Kisfaludi Strobl Zsigmond volt, Hungária keresztre feszített nőalakját kuruc vitéz védi. Hozzájuk kapcsolódik a szlovák nemzetet megtestesítő kisfiú, aki félve bújik Hungária szenvedő alakjához. Kelet szobrán, Pásztor János művén, Csaba vezér sisakos, erős férfialakja emelkedik védőn egy szenvedő ifjú fölé, aki itt is az elszakított országrészt szimbolizáló jelképes alak. A négy szobor közül a Dél az, mely nem harcias kompozíció. Szentgyörgyi István alkotása a békét, az összetartozást jeleníti meg. A védelmezés motívuma természetesen itt is meghatározó, a magyar férfialak pajzsával óvja a büszkén előre néző lányalakot.
A szobrok megformálása robusztus és hatásos volt, jelentésük, szimbolikájuk pedig könnyen érthető volt a köznapi ember számára is. A négy szoborcsoport által kirajzolt félkörív középpontjában állt a tér egyik dísze, a színpompás virágágyás. Ez a történelmi Magyarországot mintázta, körülötte a Magyar Hiszekegy soraival. Az emlékművek szinte hihetetlen módon túlélték a második világháborús ostromot, s egészen 1945 augusztusáig a helyükön álltak. Ekkor azonban eltávolították őket. Sorsuk azóta ismeretlen.
Több mint hét évnek kellett eltelnie, ahhoz, hogy a Szabadság téri irredenta szoboregyüttes kiegészüljön. A Trianoni békeszerződés törvénybe iktatása után, ugyanis be kellett szüntetni minden irredenta propagandatevékenységet. Magyarország nemzetközi elszigeteltsége csak 1927-ben kezdett oldódni: ekkor kötöttek Olaszországgal barátsági szerződést. Ebben az évben lépett a nemzetközi nyilvánosság színpadára Lord Rothermere brit sajtómágnás, aki felemelte szavát az igazságtalan békeszerződés ellen, s megírta Magyarország helye a nap alatt: Biztonságot Közép-Európának! című híres cikkét. Ettől kezdve a magyar revizionista törekvések bőkezű támogatója lett. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy egy feltűnően vonzó, magyar arisztokrata hölgy barátsága hathatósan hozzájárult ahhoz, hogy a Lord érdeklődése hazánk sanyarú sorsa felé fordult.)
Ez a kedvező nemzetközi helyzet lehetővé tette a Szabadság téri Ereklyés országzászló felállítását. Kezdeményezője a már említett Urmánczy Nándor volt. Az emlékmű építészeti megoldását Kismarty-Lechner Jenő, míg a szobrászati terveket Füredi Richárd készítette. A leleplezésre 1928. augusztus 20-án, Szent István napján került sor. Az Ereklyés országzászlónak a húsz méteres zászlórudat tartó építménye haraszti mészkőből készült. Az építmény talapzatában helyezték el azt az ereklyetartót, mely a csonka ország összes községének, valamint az elszakított országrészek valamennyi törvényhatóságának, ezen kívül nevezetes történelmi helyeknek földjét tartalmazta. Az építmény csúcsán, a zászlórúd tövében turulmadár bronzalakja állt, mögötte gyermekalak, fején sisakkal, kezében buzogánnyal szintén bronzból. A turul két oldalán egy-egy márványtábla volt látható, rajtuk idézetekkel: Lord Rothermere és Benito Mussolini szavaival. A húszméteres zászlórúd csúcsán esküre emelt kéz volt, melyet Horthy Miklós kormányzó kezéről mintáztak. A zászlórúdon a zászló állandóan félárbocra engedve lengett. Ez az országzászló volt a központja a róla elnevezett mozgalomnak. Ennek keretében szerte az országban igen sok település állított saját országzászlót. Az Ereklyés országzászlót 1945 tavaszán lebontották, ma helyének közelében a Szovjet Hősi Emlékmű áll.
A Szabadság tér látképe az országzászlóval és a virágágyással
Rothermere lord revíziót támogató munkássága miatt nagyon hamar oly népszerű lett a hazai közvéleményben, hogy hálából 1929-ben már emlékművet állítottak személyének, a mai Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (egykor Wenckheim-palota) központi épülete előtt. A kútszobor avatására 1929. június 8-án került sor, az avató beszédet pedig Pogány Frigyes statisztikus, országgyűlési képviselő mondta. Utána Liber Endre tanácsnok (később Budapest alpolgármestere) vette át a főváros nevében a kutat és mondott beszédet. Őt követően Eckhardt Tibor beszélt, majd Morvay Zsigmond képviselő olvasta fel Rothermere sürgönyét.
A Magyar Igazság kútját Szentgyörgyi István tervezte. Nagyszerű kettős medencéjét kecses bronz szoborcsoport koronázza: a főalak Justitia, az Igazság istenasszonya, kezében attribútumaival, a mérleggel és a karddal. A hozzá oltalmat keresve simuló nőalak a magyar nemzet szimbóluma. A szoborcsoport kocka alakú talapzatának három oldalán a kút csobogói, középütt Rothermere arcképét ábrázoló bronz dombormű található. A kút felső medencéjén körbefutó felirat: „E kutat hálás magyarok emelték Nagy-Britannia méltó fia, Viscount Rothermere tiszteletére. Az ő betűje megöli a hatalmaskodást, az ő lelke megeleveníti az igazságot.” Ez az egyetlen klasszikus irredenta szobor, mely eredeti helyén ma is áll. Igaz, a fentebb idézett feliratot a szocializmus időszakában eltüntették, de a kétezres évek elején visszahelyezték eredeti állapotába.
A meghatódott Lord hamarosan viszonozta a magyar nép ajándékát: 1932. október 6-án avatták a Magyar Fájdalom szobrát, Lord Rothermere ajándékát a főváros számára. Az Irredenta szoborcsoporthoz és az Ereklyés országzászlóhoz hasonlóan szintén a Szabadság téren állították fel, a tér déli oldalán. A szobor fejét felfelé tartó női aktot ábrázol, talapzatán a következő felirat állt magyar és angol nyelven: „Ez a szobor a trianoni szerződés által elrabolt gyermekei sorsát sirató Magyarország fájdalmát jelképezi. Alkotója francia szobrász, Emile Guilleaume. Ezen emlékművet a szenvedő magyar nemzetnek ajánlotta fel Magyarország angol barátja, Viscount Rothermere.” A szépen megformált női aktszobor sorsa kalandos volt: 1945 után többször áthelyezték, sokáig a Palatinus strandfürdő bejáratánál állt. 2012 óta a soproni Erzsébet kórház parkjában látható.