Az Én Városom

Buza Péter

Herein Mici – Herein Mátyás pesti kávés unokája – szerette Budapestet. Ahol egész rövid életét megélte, ahol hivatását – földrajzot (is) tanított – gyakorolta. S ahol az itt otthonra, identitásra lelt polgárcsalád harmadik generációját képviselte. Akkor is, amikor éppen képeslapot írt valakinek. A Kohn-Götczinger lapokból féltucatnyit őrzött meg Mici hagyatékából a családi archívum, közel ennyi sincs egyetlen közgyűjteményünkben sem. 1916-ban adta fel valamennyit, August (Ágoston) Grosznak, akkor még csak vőlegényének címezve, a tábori postára bízva üzeneteit: „Kedves Guszti! Julcsi egész el van ragadtatva a Wiener Konzertvereintől, még most is folyton fütyül. A Béla rém szidta előtte a mi Filharmonikusunkat. Különben Gyula üdvözletét küldi és üzeni, hogy nagyon szépek a kocertek…” (Bpest, 1916. nov. 15.) „Kedves Gusztikám! Mostanában sokat járok erre villamoson, azért küldöm ezt a képet [a 19. számú Bruder Kohn képeslap a Szent Gellért szobrot és a várat mutatja – B. P.]. (…) Nagypapa [az anyai nagyapáról, Buschmann Ferenc nyomdászról van szó – B. P.] tegnap óta rosszul érzi magát, régi baja kiújult. Képzelheted, hogy milyen kevéssé jól lehet, ha már itthon marad a kávéházból.” (1916. november 8.)

Herein Mária később is gyűjtötte a művészi Budapest-képek levelezőlapjait. Jó néhányat őriz a Műemléki Országos Bizottság öt sorozata közül: háromból. Az első 12 tételes 1924-ben jelent meg, a második 1925-ben, a harmadik 1926-ban – utóbbiak is 12 tételből állnak. Újabb tucatot tesz ki az 1927. és 1928. évi negyedik és ötödik sorozat – utóbbiakból egy sem került elő a Herein-család archívumából. (A sorozatokra vonatkozó adatok forrása Lővei Pál: Táguló körök szűkülő határok között. A Műemlékek Országos Bizottsága budapesti képeslapsorozatai. In: Etüdök, tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére, Budapest, 2004.)

– Budapestről, épületeiről, helyszíneiről először a 19. század utolsó évtizedében adott ki a Magyar Királyi Posta grafikával dekorált képeslap-sorozatot.

Bedő József, a papírrégiségek avatott szakértője beszélgetésünknek ebben a nyitó mondatában a millenniumra s annak évére, 1896-ra utal, beavatva további részletekbe is a témakörben, amelyben faggatom. – Maga a műfaj – budapesti helyszínt mutató képeslap – már egy-két évtizeddel korábban is megjelent, eleinte a szövegnek rendelt oldalon, a felső sarokban mutatva a grafikai mutatványt. Az 1880-as évek közepére elfoglalták a teljes rektót. Fotók nyomán készített színes festmények legkorábban 1907-ben jelentek meg Budapestről. Egy londoni cég – Raphael Tuck and Sohn – hatos sorozata. Egy újabb hatos sorozattal jelentkeztek aztán 1911-ben s egy harmadikkal 1918-ban. Ebbe a a kronológiába illeszkedik bele a bécsi Kohn Testvérek produkciója, az a 25 tételes, gazdag sorozat, amelyhez Hans Götzinger – néha Götczinger, éppen a magyar képeslapokon – akvarelljeit használták a nyomat készítéséhez. A festő számos más képe is ismert, az eredeti alkotások elő-előfordulnak elsősorban bécsi vagy német aukciókon. Járta Közép-Európát, nagy kedvvel és tehetséggel rögzítve az utcaképet, a városi élet jeleneteit. Ezek a „Budapesti mű levelezőlap” sorozathoz tartozó nyomtatványok 1915–16-ban kerültek forgalomba. Grafikailag is értékelhető, szép lapok, a gyűjtők kedvence lehetne már régen minden darab, de az a helyzet, hogy a város-képeslapok, még ezek a koraiak sem keltették fel sokáig az érdeklődésüket. Így aztán mind a 25 még nekem sincs meg. Egy, a 15. sorszámú, amely a Hősök terét ábrázolja, hiányzik. [Összeállításunkban egy osztrák aukciós felületről kölcsönöztük – B. P.] Biztosan sokaknak okoz majd örömet, hogy a BUDAPEST kolumnáin együtt láthatja mindet. Ez még nem fordult elő Budapest képeslap-történelmében…

Herein 01