1952-2010
építészmérnök (színháztechnikus) - újságíró

Fővárosi születésű vagyok, de igazán csak akkor lettem budapesti polgár, amikor pár éves agglomerációs élet után Piliscsabáról visszaköltöztem, és azóta autót sem használok. Az építészet számomora örök szerelem és hivatás egyszerre, bár arról még az egyetem befejezése előtt lemondtam, hogy önálló tervező legyek. Ám így is mindig a szakma közelében maradtam, hol mint színháztechnikai szaktervező - például olyan rendkívüli terv részeseként, mint Bán Ferenc nem megépített Erzsébet téri Nemzeti Színháza -, hol mint újságszerkesztő, régebben nyomtatott lapoknál (Színháztechnikai Fórum, Magyar Építőművészet, Építész Közlöny), legújabban pedig főképp az interneten (epiteszforum.hu). Így azután lassan építészet-kritikussá kezdek vedleni, amihez igazán remek médium - több mással együtt - a Budapest folyóirat.

Mindemellett - többek között az internet által táguló határoknak köszönhetően - egyre inkább drukkolok a "vidéki" Magyarországnak, minden nagyvárosnak, de az összes kisebb településnek is, hogy önmagukat megtalálva, kiteljesítve múljanak el komplexusaik a fővárossal szemben. S ha még ezen túlmenően az építészet, az architektúra is eljutna oda, hogy akár régi felújításában, akár új építésében az igazi érték megteremtése-őrzése kerülne előtérbe, az igencsak elégedetté tudna tenni e frissen Európához csatlakozott országban-régióban.

2014. február