A város és a vírus

Elmaradt megannyi turisztikai attrakció

Különös fotók: Budapest teljesen kihalt. Mintha filmet forgatnának. Netán Putyin érkezne. Vagy ha háború lenne. Merthogy az is van. Soha nem tapasztalt háború. Ami a legfélelmetesebb benne, hogy az ellenség láthatatlan.

Maradj otthon! Magyarország megvár! – olvasom a felhívást a legnépszerűbb turisztikai lap főcímében. És persze Budapest is megvár, ráérünk majd fél év múlva is a Margitszigeten vagy a Római parton sétálgatni. Addig meg bámuljuk az ablaküvegen át a tobzódó tavaszt, a már zöldbe forduló aranyesőt. Sokan irigyelik most azt, akinek erkélye van, mert ez kissé enyhíti a bezártság érzését.

Nehéz kijárási korlátozások idején egyáltalán turizmusról beszélni. Az áprilisi hírek sci-fibe illők: 56 szállodát lefoglalt a kormány egészségügyi célokra, a reptéren gyakorlatilag csak teherszállító gépek és a magyarokat külföldről hazahozó különjáratok szállhatnak le. Húsvétra a belföldi kedvelt célpontok is bezárkóztak, Hollókő, Tihany, Szentendre, Orfű vagy Zebegény sem kért a turistákból, elég nekik a saját lakosságukat megrendszabályozni. Éttermek, kávézók, múzeumok, színházak, mozik, állatkertek, fürdők zárva.

Gyakorlatilag elmaradt a húsvét mint turisztikai attrakció, de ez legyen most a legnagyobb gondunk. Az országhatárokat csak kivételes esetekben lehet átlépni. A hétköznapi élet megbénult. Ahogy a kormányfő fogalmazott keresetlen egyszerűséggel, a turizmusnak kampó. Ebbe azonban nehezen akar beletörődni az ágazat. A szaklapok még tartják a lelket e fontos, a GDP-t kiemelten növelő terület dolgozóiban és persze magukban is. A turizmus, a rendezvényszervezés, a kulturális élet és a vendéglátás kényszerű leállása egyébként olyan ágazatokra is katasztrofális hatással jár, mint a lapkiadás, hiszen a hirdetők nagy része ezekből a szektorokból van.

A látnivalókat csak online lehet látogatni. Aki tudott, elmenekült a Balatonra – amíg tehette. A víkendház vagy a harminc négyzetméteres apartman kétheti pihenésre kiváló helyszín, de hónapokig ott dekkolni már nem nagy élmény. A budapestiek egy része még rendel az éttermektől, amelyek átálltak a kiszállításra. Van olyan szálloda, ahol akár egy hónapra is ki lehet bérelni szobát kedvezményes áron, home office-nak – ha már nem bírunk dolgozni a családi ricsajban – vagy idős rokon szeparált elhelyezésére. 

A külföldi szállodaláncok hoteljei is konganak az ürességtől, de nekik erősebb a tulajdonosi-pénzügyi hátországuk. Sokuk jótékonykodással foglalkozik. És fennen hirdetik, hogy nem zárnak be, csak üzemszünetet tartanak. Az mégis biztatóbban hangzik. A több lábon álló magyar szállodatulajdonos oligarchákat persze szintén nem kell félteni, kibírnak ennél nagyobb szünetet is.

Pedig nagyon jól indult az év! A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a szektor árbevétele januárban 18 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest, de februárban még ezt is sikerült felülmúlni, akkor 21 százalékos volt az emelkedés. A turisztikai ágazatnak 34 milliárd forint volt az összes bruttó árbevétele egyetlen hónap alatt. 2020 első két hónapját összesítve pedig  az egy évvel korábbinál 20 százalékkal több, 68 milliárd forint bruttó árbevételt értek el a szálláshelyek. A külföldi vendégek száma 6,7, a vendégéjszakáké 11 százalékkal nőtt februárban. Mindez indokolta a budapesti szállodafejlesztési bummot is –de ezt éppen derékba kapta a vírus.

Most nagyon fontos, hogy a turizmus kiemelt szerepet kapjon a gazdasági mentőcsomagokban. A turizmust a következő három évben adócsökkentéssel, beruházástámogatási programokkal, infrastruktúrafejlesztéssel és kedvező hitelekkel támogatnák – olvasom a miniszter közleményében. Felfüggesztik az idegenforgalmi adót december 31-éig, június 30-áig 4 százalékra csökkentik a SZÉP-kártya szociális hozzájárulási adóját, valamint 450 ezer helyett 800 ezerre emelik a juttatás éves felső összegét a versenyszférában és 200 ezerről 400 ezerre a költségvetési szférában. Fejlesztési és felújítási hitelprogramokat is indítanak szállodáknak, éttermeknek – ezekre a célokra 600 milliárd forintot szánnak.

Kérdés, hogy mit léphetnek meg önállóan az önkormányzatok a jelenlegi – az eddiginél is jobban központosított – kormányzás idején? Van, ahol már a teraszbérleti díj elengedése is komoly segítség lenne – és logikus lépés is, hiszen kijárási korlátozás van. De milyen mértékben követik őket a magántulajdonú területek, helyiségek gazdái?

A szállodák bezárása persze nem jelenti azt, hogy ott egy ember sem tartózkodik majd, hiszen a fenntartó-karbantartó-fertőtlenítő-őrző szolgálatokat fizetni kell. Jó alkalom lehet ez egy alapos kitakarításra, felújításra, már ha találnak szakembert hozzá a tulajdonosok. Csakhogy, bár százezrekben lesz mérhető a munkanélküliek száma, nem biztos, hogy egy elegáns étteremben dolgozó szakképzett pincér vagy cukrász rögvest beáll festőinasnak.

Minden attól függ, mikor kezdődik újra az élet, mikor éled fel a turizmus, a most szintén sokat szenvedő turistaküldő országok hogyan képesek talpra állni. Ezt azonban még senki nem tudja.

Pár hónapja még overtourismról, túlzsúfoltságról panaszkodtak a Várnegyedben meg a Belvárosban élők. De egy hónap alatt sokat változott a világ. Most milyen jó lenne újra megtapasztalni a Bazilika környéki utcák nyüzsgését, az olasz kavalkádot a kis földalattin, a 16-os busz bábeli hangzavarát – anélkül, hogy félnénk egymásra mosolyogni.