Ezer aranyhajú baba és két szerb srác

Egy este fáradtan jött haza apukám, s arról mesélt, hogy két hosszúhajú és nehezen kimondható nevű fiú akar fellépni a klubban. Valamilyen szerb nevük van… Mi már tudtuk a húgommal, hogy kikről van szó. Kértük, hogy támogassa őket, mert nagyon tehetségesek – persze nem tudom, átlag tinédzserként, ezt honnan vettük. De a klubvezető – aki korántsem volt persze „néni”, egyszerűen csak Váradi Nusi volt – szintén hamar ráérzett, hogy Zoránban és Dusánban van valami… S édesapám, aki akkor a Közlekedési Építő Vállalat igazgatója volt, rábólintott. Hát valahogy így kezdődött.

Hogy hogyan folytatódott, arra már nagyon sokan emlékszünk. A magyar beat hőskora zajlott itt le, ide járt mindenki, aki számított, meg akinek köze volt a műfajhoz, vagy csak hallgatni szerette volna. Ide, ebbe a bájos sarki épületbe, amely születésekor, 1908-ban mint Késmárky és Illés játékáruház nyílt meg.
Hogyan is emlékszik rá a Wikipedia? „A villamos fényárban csillogó fayance-díszítéssel kirakott áruház előtt a fővárosi közönség gyönyörködik, azt képzeli, hogy a mesék országában tündérpalota előtt áll, melynek ablakaiból ezer aranyhajú baba mosolyog le reája.”

A kettes metrónak 1953-ra kellett volna elkészülnie, de az építkezést le kellett állítani, s a metróvonal építése 1963-ig szünetelt. Ebben az évben, november 14-én született meg a határozat, amelynek értelmében 1973-ig kell elkészülni az építkezéssel. Az Árkád Bazár házát a Közlekedési Építő Vállalatnak utalták ki. Az építőmunkások számára szórakoztatóközpontot szerettek volna itt kialakítani – mondom, nem mostanában történt, amit hallotok… –, s ide költözött a Metro Klub, amelyet persze mindenki hosszú ó-val ejtett ki.

S most olvasom, hogy újra nyit, Metro Club Theatre néven – nem is élnénk a 21. században, ha nem angol névre keresztelik a történelmi helyet. A közlemény szerint emlékezetes lesz a nyitás, merthogy „A szórakozóhelyen mostantól minden pénteken és szombaton a luxus varázsával átitatott környezetben, nyugati színvonalú hang- és fénytechnikával, kifogástalan kiszolgálással, mennyei italokkal, igazi ínyenc bistrofood falatokkal, hatalmas tánctérrel és az ország legjobb lemezlovasaival várják a vendégeket.” Meg lesz fürdőruha-bemutató és HipHopDanceSchool is.

Ez nem biztos, hogy mind szükséges volna, hogy valami emlékezetes legyen, és hogy újabb legenda szülessen. De hát más a cél. S erről nem DJ Nash tehet, nem is a fénytechnika, még kevésbé a bistrofood, azaz magyarul: bisztrókaja. (E. L.)