Zeke Gyula

Zeke  Gyula (Fotó: Frankl Aliona)Budapest, 1956
író, történész 
(fotó: Frank Aliona)

A Rökk Szilárd utca 33-ban születtem, a Budapesti Bábaképző Intézetben. Ez - ha hihetek a Budapest Lexikon szócikkének -, 1961-ben már az Állami Geriátriai Kórháznak adott otthont, 1967 óta pedig egyenesen a Gerontológiai Kutatóintézetnek. Ugyan nem én vagyok az első a Földön, aki megértem az 50. életévet, azért tudnék nekik újat mondani.

Születésem emlékei homályba vésznek, igen, megvannak a tejfénytől homályos falak, de másra nem emlékszem, még az anyámra sem, jóllehet a mosolyát - halálos pontossággal immár -, vissza tudom vinni oda is, ama falak közé. Mérleg vagyok, 16-án születtem. Apám 23-án vitt haza bennünket, láttam, amit láttam. Azóta nem hiszek a szememnek, néha káprázik is, és most már szemüveg is kéne. Le is lassultam kissé, és nem csak a pályán. A csapatot egyébként Bächer Iván és Rainer Micsinyei János barátommal szerveztük, 1977. ősze óta játszunk együtt vagy tízen, (elvben) minden szombaton. Nem mi döntöttük meg a rendszert, de miattunk maradt el a harmadik világháború. Sokan azóta is ferde szemmel néznek ránk, akik nagyon szerették volna, hogy legyen.

Láttam jegest, gumirádlis lovas kocsit az utcán, voltam dohányleveles trafikban, Tüzépen, telefonáltam tantusszal, álltam kocsmában gyermekfővel, melyet még a húszas években nyitottak, jártam udvarokban, ahol 1830 óta állt az idő, arcokat, ráncokat, mozdulatokat őrzök, szemeket, színeket és hangokat. Villamosoztam és iskolába jártam Budapesten, magyar zászlót lengettem a Népstadionban, lila-fehéret Újpesten. (Magam főztem lepedőből a lila részt, s varrtam össze a két színt, ki kellett dobni a fazekat.) Szerettem nagyon a Kis-Balaton kockát és a Melódiát, már régóta nem gyártják egyiket sem.

Ezer éve kávéházban ülök. Írtam könyveket - egyet boldogságomra Fejtő Ferenccel közösen -, s olvasás nélkül ma sem tudok elaludni. Éjszakáimat is jobbára a városban töltöm, a fejemben reggel tompán halványul a fény. Nyolcadik kerületi vagyok. Kilenc évesen főztem először kávét, harminc évesen halt meg a barátom.

A Sárkány utca 13. udvarán, ahol éltem, 1959 nyarán esténként is meleg volt a keramit.

2014. március