Török András

Török András1954, Budapest
művelődéstörténész, kulturális menedzser

Az Eötvös József Gimnáziumban, majd a budapesti bölcsészkaron, angol-történelem-újgörög szakon folytatott tanulmányokat követően voltam nyelvtanár, színházi tipográfus, szabadúszó fordító, a demokratikus ellenzék közkatonája, népszerű irodalomtörténeti munkák szerzője. A rendszerváltás közben és után a 2000 című havi lapot szerkesztettem barátaimmal. Aztán a kulturális minisztériumban, a Nemzeti Kulturális Alapnál voltam magas beosztásban, majd a Mai Manó Ház alapító igazgatója lettem. 2004 óta egy Summa Artium nevű non-profit szervezetet vezetek, amely a kultúra és az üzleti élet közötti hídverést tűzte ki célul.

Noha egész életemben szenvedélyesen érdeklődtem Budapest iránt, 1986 mégis fordulópontot jelentett. Bécsi nászútamon különleges útikönyveket vásároltam, amelyekből az igazi várost lehetett megismerni, nem csak a kulisszákat. 1989-ben jelent meg először Budapest: A Critical Guide című könyvem (németül, franciául, olaszul is, magyarul: Budapest Könyv.) 

Mindig is vonzódtam a helytörténészekhez, hivatásos és amatőr Budapest-rajongókhoz. Már sok éve tervezgettem, hogy alapítok egy asztaltársaságot, akikkel havonta összejövünk. Még ma is csak tervezgetném, ha Saly Noémi, akinek megemlítettem a dolgot, nem mondja azt, hogy jó, akkor a jövő hónapban, a Centrálban. Először 2002 májusában találkoztunk. Némi vándorlás után a Spinoza Házban kötöttünk ki. Nagyon szeretek összejönni a barátaimmal ezeken az első keddeken. Soha nem gondoltam volna, hogy Buza Péter vezérletével újra tudjuk indítani a Budapest folyóiratot - de igen boldoggá tesz, hogy sikerült. Néha azt álmodom, hogy egy pók vagyok, nyolc lábammal egy-egy érdeklődési területen állok: történelem, építészet, műemlékek, szociológia, vendéglátás, fotográfia, design, internet. Budapest-könyvem révén mindegyik területen új barátokat találtam.

Szenvedélyemmé vált a város népszerűsítése külföldieknek. Beutaztam sok országot, (kedvenc városaim Amsterdam, Párizs, Velence, New York), lett volna alkalmam külföldön dolgozni, de Budapest sosem eresztett. Zuglóban nőttem fel, aztán laktam a Józsefvárosban, Angyalföldön, sokáig az Ólipótvárosban, 2006 óta Újlipótvárosban élek. Budán csak nagyon rövid ideig laktam, nem is tudtam megszokni. Egész Budapest a szűkebb pátriám, hasonlóan ahhoz, ahogy magyarként egész Európát tekintem hazámnak.

Frissítve: 2014. január