Ongjerth Richárd

Ongjerth Richárd1953, Eger
városkutató, várostervező

Hiszek a programozott véletlenekben.

A pannonhalmi bencéseknél szerzett érettségi, két év VÁTI-s közlekedési műszaki rajzolás-szerkesztés, esti majd nappali építészkari tanulmányok után 1980-ban 27 évesen azzal az eltökélt szándékkal szereztem építészmérnöki diplomát a Lakóépülettervezési Tanszéken, hogy a városterevzésnek a környékére sem megyek, mert annak semmi értelme, házakat tervezni viszont szép dolog.

Amikor 1981 májusában felmondtam a BUVÁTI-ban - mert nagyon untam az építésszervezést, amire eredetileg felvettek - a cég akkori személyzetisének, Halmos Gézának jutott eszébe, hogy a kutatási osztályra keresnek valakit, aki városrehabilitációval foglalkozna. Ez viszont érdekelt - az egyetemi komplex tervem és a diplomamunkám is ilyen feladat volt -, így ottragadtam a BUVÁTI Kutatási Osztályán, ahol dr. Szűcs István vezetésével, kiváló kollégák mellett rájöhettem, hogy a város tervezése, ennek kutatási megalapozása nagyon összetett, sokszínű ezért nagyon érdekes dolog.

Azóta is szeretem, éppen a sokszínűségében, változatosságában.

A BUVÁTI-ban részt vehettem a főváros közoktatási koncepciójának kidolgozásában, témafelelőse lehettem a 986-ban elfogadott budapesti rehabilitációs koncepciónak, és az első pillanattól részt vehettem az elmaradt EXPO előkészítésében, helykeresésében is.

A rendszerváltozás után a településfejlesztési és regionális fejlesztési tanulmányok, koncepciók készítését követően egyre inkább a rendezési tervezés került előtérbe, így lehettem a vezető tervezője pl. Dunaújváros, Pilisborosjenő, Őrbottyán fejlesztési koncepciójának, településszerkezeti tervének, illetve helyi építési szabályzatának és szabályozási tervének is.

Amikor a Fővárosi Közgyűlés 1995-ben létrehozta a Studio Metropolitana Urbanisztikai Kutató Központ Kht-t, és engem választott meg ügyvezetőnek, már sejtettem, hogy a városról való kommunikáció, a kutatási eredmények, tervek széles körű publikálása igen lényeges dolog, később azt is megtanultam, hogy ezt hagyományosabb demokráciákban "tudatosságnövelésnek" (angol eredetiben: avareness raising) hívják, hiszen tudatos, tájékozott polgárok nélkül nincs társadalmi tervezési részvétel, anélkül meg nincsenek jó tervek.

A gyakorlatorientált sokszínűség jegyében vállaltam 1992-ben a településszociológia tanítását az Ybl Főiskolán településmérnök-hallgatóknak, és ugyanez motivált, 2003-ban, amikor elfogadtam a Műegyetem Szociológia- és Kommunikáció Tanszékének invitálását, ami közgazdászhallgatók terület- és településfejlesztési (meg városszociológiai és tervezési kommunikációs) okítására vonatkozott.

Kedveltem a nyolcvanas évek Budapest folyóiratát, a kilencvenes évek közepétől drukkoltam, hogy legyen a fővárosnak egy jó folyóirata, ezért nagyon boldog voltam, vagyok, hogy újraindult a Budapest.

Hát még, hogy írhatok is bele.

2006. február