N. Kósa Judit

Kósa  Judit1966, Budapest
újságíró

Annyira pesti vagyok, hogy Budán rendre eltévedek. Vannak ott bejáratott útvonalaim, néha megkerülöm a fél világot, inkább, mint hogy ismeretlen utcába hajtsak be. Néha azt tervezem, térképpel a kézben szisztematikusan megtanulom Budát. Ez aztán mindig elmarad.

Gyerekkoromban a Ferenc körúton laktam, a Tűzoltó utca sarkán. Anyám már abba a bérházba született: ott élte át az ostromot, '56-ot, ott kezdte önálló életét apámmal a "nagy"-ból leválasztott "kis"-lakásban, ott tapasztalta meg, két emelet között, milyen a tanácsi lakáscsere. Bár akkor nem tudtam, de az orrom előtt változott meg a világ. Még emlékszem az esténként szemetet gyűjtő házmesterre, az ajtórésen bedugott újságra és levelekre, sőt a mosónőre is, akihez a szomszéd házba hordtuk a szennyest. Aztán persze jött a tömbházfelügyelő, a kapualji postaláda és Evrika Avtomat.

Mikor felnőttem, egy családi örökségnek köszönhetően lakásom lett Kőbányán. Mintha a prérire száműztek volna, pedig az az én őseim földje. Anyai dédapám a Szent László templomban volt karnagy a tízes évek elejétől haláláig, 1944-ig. Történeteik a kávéházas-kertvendéglős polgári világról, a földszintes Kőbányáról és az egyházi kórusról itt vannak ma is velem. Annak ellenére, hogy a várost évtizedekkel ezelőtt szisztematikusan elpusztították. Otthonukból sem maradt más, mint egy díszes, szecessziós ablakrács a helytörténeti múzeumban. Láttam nemrég egy kiállításon.

Most a Klauzál tér tőszomszédságában, egy Bauhaus házban élek, olyan magasan, hogy a New York kőcsipkés tetejétől a zsinagóga tornyáig mindent láthatok. Ha főzés közben tudni akarom, mennyi az idő, kinézek a konyhaablakon: ott a Teréz-templom toronyórája. Testközelből figyelhetem azt is, hogyan pusztítja el a nemtörődömség a Belső-Erzsébetvárost.

Ami azt illeti, iskolába is csak Pesten jártam. Előbb a Bakáts téri általánosba, aztán a Barcsay utcai Madách Gimnáziumba. A Bölcsészkaron történelem-angol szakot végeztem. Előbb a Magyar Nemzetnél, majd a Köztársaság hetilapnál, 1992 óta a Népszabadságnál dolgozom újságíróként. Budapest történetével foglalkozó Lelőhely-sorozatomból 2004-ben adott ki kötetet a Városháza. Ráday Mihállyal Jelenetek a pesti utcán címmel készítettem közös könyvet; Szablyár Péterrel a Föld alatti Pestről és Budáról írtunk.

2014. március