Buza Péter

Buza Péter1942, Budapest
újságíró

Bizony immár négy évtizede foglalkozom újságírással, lapszerkesztéssel, s kerek harminc éve: Budapesttel.

Kivülről nézve talán gőgnek látszik, pedig csak a lustaság az oka, hogy a szakmai életpályám állomásai és teljesítményei iránt érdeklődőt szokásosan a Ki kicsoda nevemmel kezdett szócikkének tanulmányozására biztatom. Lusta vagyok s voltam is mindig megcsinálni, amit nem muszáj. Meg az is megfordul a fejemben ilyenkor: egész felnőtt életem a folytonos s csillapíthatatlan kiváncsiság kielégítésének fárasztó munkájával telt el. Ha valaki éppen rám kiváncsi, hát nézzen utánam.

Ezzel a pár mondattal - úgy látom - sikerült is kihúznom a gyékényt minden további önértékelési kísérlet lába-talpa alól, de azért nem esem se hanyatt se hasra. Állok. Mert amit elgondolok, rendszerint meg is csinálom. Például most - pontosabban két éve - a Budapestet. S ahányszor ránézek valamelyik lapszámra, ahogy gyűlnek a polcomon, látom, tisztán, időmosta foltok nélkül Vargha Balázs okosan mosolygó arcát. Akihez annak idején első Budapest-tárgyú publikációim szövegét elvittem, önuralt aggodalommal: megfelelnek-e? De már akkor is bátran instanciáztam. Születetten méretes az önbizalmam. Remélem a késő unokák is elhiszik, látják majd, hogy van, pontosabban volt erre okom, ha majd egy futó pillanatra megállnak a lovasszobrom előtt.

2006. január

Ki kicsoda - Buza Péter

Buza Péter - újságíró. Tanulmányai: ELTE BTK, magyar-könyvtár szak (1967). Életpályája: 1967-től a Műszaki Élet munkatársa, majd az állami sajtóigazgatásban dolgozik, később az Interpress Magazin rovatvezetője, 1984-től a Magyar Nemzet tudomány rovatának vezetője A MÚOSZ tudományos és műszaki szakosztályának elnöke, a VM Természetbarát Egyesület elnökségi tagja, a Kölyök Magazin, Heti Budapest, Fenyvesi Újság, Köztársaság és a Respublika szerkesztője. 1989-től a Budapesti Városvédő Egyesület elnökségének tagja, 1990-94 között a Városvédő és Polgári Szervezetek Szövetségének elnöke), 1995-től a Budapesti Egyesítési Emlékbizottság titkára. Díjai: Kőrösi Csoma Emlékérem (1984), Podmaniczky-díj (1990), Pro urbe Budapest (1994). Fő művei: A szóbeli közlésmód szerepe a tudományos tájékoztatásban (1974) Mire való a borravaló? (198l), Pest-budai történetek (1983) Kószálunk a régi Pesten (1986), Szenzációk nyomában a békeidők Budapestjén (1989), Egy hét Budapesten (1989). Hobbi: családtörténeti kutatások.