EMANCIPÁCIÓ Sztárszínész, sztárkávéházas nagypapával

1867: XVII. t.-c. 1. §. „Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilváníttatnak. 2. §. Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel megszüntettetik.” A két rövid mondat száz évek küzdelmeinek lezárása, amelyek során emancipációjáért érvelt, tárgyalt, s tett konokul újabb és újabb lépéseket a magyarországi zsidóság. 1867. december 27-én az uralkodó szentesítette a törvényt, amely 1868. január elsejével – százötven esztendeje – hatályba lépett. Olyan új helyzetet teremtve az ország s Budapest izraelita vallású pogárainak, amelyben nem volt többé kérdés, van-e bármi jogi természetű akadálya annak hogy kiteljesíthessék tehetségüket. Hogy elismerést szerezzenek maguknak, olykor nemzedékek óta itt élő felmenőiknek, hogy beírják nevüket egy szakma vagy éppen a város közössége, akár a nemzet történetébe, hogy fiaik, egzisztenciájuk örökösei fényes pályát futhassanak be.

Lojalitás és következetesség. Meddig lehetnek érvényesek ezek a tulajdonságok? Feloldhatók-e a karrier, siker érdekében? Hogyan vezethet egy zsidó család leszármazottjának életútja a színpadi karrierig? A kiegyezés után született emancipációs törvény – egy másik, régen várt kiegyezés alapdokumentuma – addig nem élvezett lehetőségeket, nagyobb mozgásteret nyitott ambiciózus zsidó származású emberek számára.


Sztar_01A.jpg

 


Sztar_01B.jpg
Szódásüveg Bronner Manó szikvízgyárából

Ennek reménye s lendülete sodorta az ország fővárosába az 1880-as években, Alsókubin vidékéről Bronner Manót (született Bronner Emmanuelként 1862-ben, meghalt Budapesten 1914-ben), ahol is a Szív utcában talált megfelelő üzlethelyiséget fűszeres vegyesboltja berendezéséhez és megnyitásához. A megfelelő azt jelenti, hogy az udvarban egy kis lakást is elfoglalhatott feleségével (Weltmann Malvin, 1872–1920.) és gyermekeivel. Egyiküket Miksa néven jegyezték be az anyakönyvbe.

Bronner Miksa karrierje
Az üzlet jól ment, olyannyira, hogy az 1890-es években a Szív utca 39-ben lévő boltja közelében (Szív u. 30.) berendezett egy szikvízgyártó üzemet is. A Bronner szódásüvegek a Szív utcai kávéméréseken kívül lassan az Andrássy úti kávéházakba is eljutottak. A szódásládákat kétkerekű taligán hordta szét már tizenévesként a Miksa gyerek, és ezek a látogatások felkeltették az érdeklődését a kávés szakma iránt. Ugyancsak a papa üzletének szomszédságában, a Szív u. 37-ben, Drach Vilmos kávémérésében hamarosan már ő vitte az asztalokhoz is a szódásüvegeket, „belekóstolt” a kiszolgálói munkába.


Sztar_02.jpg
A Simplon kávéház italpultja (képeslap 1913)

 


Sztar_03.jpg
Bronner Miksa Français kávéháza (képeslap, 1908 körül)

Ez után a városligeti Ős-Budavára mulatónegyedben keresett magának munkát előbb szivarosként, újságosként, aztán pincérként. Itt megtanulhatta a szakmát, sőt a kiállításra látogató I. Ferenc Józsefet is kiszolgálhatta. Saját fülével hallhatta a legendás mondást: „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve” – ahogy évtizedek múlva unokájának elmesélte.
Bronner Miksa jól keresett az Ős-Budavárbéli munkájával, le tudta tenni az óvadékot a főpincéri álláshoz az Andrássy út és Nagymező utca sarkán álló Weith kávéházban (Andrássy út 30, eredetileg Carl Seemann alapította, 1883-ban). Az egész éjjel nyitva tartó üzlet törzsvendégei főleg a ledér éjszakai hölgyek, akik 1900-ban kénytelenek voltak áttenni székhelyüket az Eötvös utca és Andrássy út sarkán lévő Louvre kávéházba – innen, ahol nagyléptékű átalakítás kezdődött az eleve nem nagyszerű helyiségekben. Bronner az átalakítás során nem sajnálta a pénzt különleges anyagokra, tükrökre, márványra és kézi intarziákkal díszített nemes fa berendezésekre. Üzlete nevét is megváltoztatta – Français kávéházként nyílt meg, és 1914-ig így ismerték (a háború kitörésekor az Ausztria nevet vette fel – háborús okokból elköszöntünk a franciáktól, s egy, a vendéglátásban dolgozó férfiú nem engedheti meg magának hogy a sorból kilógjon).
Szorgalma és tehetsége révén igazán gyorsan eljutott el a csúcsig, megvalósítva a való világban Kóbor Tamás novellájának történetét (valószínűleg éppen ő volt az 1912-ben születettt, „Guszti, a főpincér” című novella modellje). A beszélyben az egyre jobban kereső főpincér csak azután kérheti feleségül egy polgárember csinos lányát, ha előbb kávéháztulajdonos lesz.)


Sztar_04.jpg
József körúti terasza (képeslap 1906 körül)

 


Sztar_05.jpg
Bronner Miksa, felesége két lányukkal Karlsbadban (fotóképeslap)

Anyagi helyzete a vásárlással ugyan nem sokat javult, de a társadalmi státusza igen – ami megfelelő alap a családalapításhoz. Bronner úr hamarosan megnősült, egy jómódú katolikus polgárleányt vett feleségül. Azt nem tudjuk, hogy ő maga is kikeresztelkedett-e, de lányaikat katolikus szellemben és iskolákban taníttatták. Lakása a Budapesti címjegyzék szerint: „Bronner Miksa, kávés, VI, gyár-u. 24.” – azaz a mai Jókai tér, de 1912-ben átköltöztek a Liszt Ferenc tér 3. alá. (Édesapja ekkor még mindig a Szív utcában lakott, az üzlete melletti házban: Szív u. 37/b. Manó 1914-ben halt meg, a rákoskeresztúri zsidó temetőben temették.)

A Simplon korszak
A Français nagyszerűen ment, ezért elfogadott egy jó ajánlatot, üzletét eladta, s 1908-ban megvette Szabó Tivadartól a Pethő György által 1900-ban alapított Simplon kávéházat a József körút és Népszínház utca sarkán. Egy korabeli tudósítás (Pesti Napló, 1908. szeptember 6.) így számolt be a történtekről: „Simplon Budapesten. Az olvasó közönség e név elolvasásakor valószínűleg azt fogja gondolni, hogy talán a világhírű Simplon-alagutat építették meg Budapesten. »Simplon« név alatt tényleg egy remekmű épült, azonban ez nem alagút, hanem Bronner Miksa fényesen berendezett kávéháza a József körút 8. szám alatt. A kávéház pazar és fényes berendezése, amely a vendégeknek a legmesszebbmenőbb kényelmét és igényeit ki fogja elégíteni, meg fog lepni és minden darab a magyar iparnak egy-egy remekét képezi. A kávés, akinek sikerült nagy áldozatok árán a Józsefvárosban egy oly zenés kávéházat létesíteni, melyet kizárólag szolid családok látogathatnak. A helyiség, melynek legnagyobb része a körútra nyílik, nagyon világos, szellős és a legújabb rendszerű légfűtésre van berendezve. Esténkint veszprémi Kiss Jancsi cigányprímás vezetése mellett 14 tagból álló zenekar hangversenyez. A kávés különös súlyt fog fektetni rendes és pontos kiszolgálásra, hideg büféjére s a színház utáni színházi vacsorára.” Sikerült tehát szerződtetni az akkoriban egyik legnépszerűbb zenészt (Kiss Jancsi zenekara a Bodóban és az Emkében korábban már nevet szerzett magának.)

A harmadik nemzedék
Bronner Miksa ismerhette a mondást, hogy „jó gazda szeme hizlalja a jószágot”, mert élete szinte minden percét a kávéház(ak)ban töltötte. De természetesen volt magánélete is. Sorra megszülettek a lányaik (Gizi, Margit, Elzi, Mária, Tilda, Ella, Szofi), akikkel sokat utaztak, bár gyötrő gyomorbántalmai kúrálására inkább csak a feleségével kettesben mentek. Karlsbadba vagy Trencsén-Teplicbe. Ez utóbbi fürdőhelyen Bronner Gizike szépségkirálynő lett 1911-ben. (A fotón édesapjával és egy alkalmi udvarlóval látható.)


Sztar_06.jpg
Bronner Miksa és lánya, Gizike Trencsén Teplicben (fotóképeslap)

 


Sztar_07.jpg
A Westend kávéház belső tere (lapillusztráció)

Bronner Miksa régi üzletfele volt – még a Français-korszakból – Reisz Dávid, a Klauzál téri csarnok legnagyobb élelmiszer-kereskedője. Később a Simplonba is ő szállíthatta a konyhai alapanyagokat, a borokat és söröket. A családok is jól ismerték egymást, Reisz úr egyik fia, Lajos, 1921-ben feleségül vette Bronner Gizikét, és két év múlva megszületett gyermekük: Robika.
A fiatal pár eleinte a Szív utcai régi lakásban lakhatott, mert a fiúcska a Szív utcai általános iskolába járt. Hogy aztán nem is olyan sokkal később – már Rátonyi néven – az operett sztárja és más műfajokban is remekelő színésze legyen a városnak, az országnak. Eseményekben gazdag életére itt nem térek ki, de annyit talán érdemes megemlíteni, hogy később félzsidónak nevezte magát, miközben erősen ragaszkodott a kereszténységéhez. Az egyik legdrágább keresztény gimnáziumba, a Rákócziánumba járt. Feltűnő kereszt lógott a nyakláncán, és gyerekeit is katolikus hitben nevelte. Persze azért a 30-as évek végén alig kapott szerepet színháznál (a harmadik nemzedék felnőttkorára Bronneréknél is elfogyott az emanciációs hinterland), a zsidótörvények előírásai miatt még „félzsidóból” is csak egyet alkalmazhatott minden színház. Alkalmi fellépésekből élt, sokszor ő maga szervezett magának haknikat országszerte.
Rátonyi szüleinek az élete is nélkülözésbe fordult, Reisz Lajos a pékséget is kitanulta, hogy valami munkája, megélhetése legyen, míg be nem hívták munkaszolgálatra.
Visszalépve az időben, a Bronner család karrierjét taglalva látogassunk el még a Westend kávéházba is. Tauszig és Roth építészek alkották, sokáig a magyar art deco iskolapéldájaként beszéltek róla. Sebők Mór tulajdonos nevezte el így, a közeli Nyugati pályaudvarra és a mellette álló Westend-házra utalva (utóbbit a 60-as években bontottak le). A vendégkör speciális, kezdtek ideszokni a színészek és artisták.


Sztar_08.jpg
Társaság a Westend kávéházban 1919-ben (fotóképeslap)

 


Sztar_09.jpg
Rátonyi Róbert szüleivel. Édesapja első világháborús tiszti uniformisban, kitüntetéseivel dekorálva. Fia a Budapesti Érseki Katolikus Gimnázium egyenruhájában (1940 körül)

 

A háború alatt Sebők tönkrement, 1919. február 13-tól már Jávor Vilmos és Neumann Mór a tulajdonos. Ők pedig hamarosan eladták üzletüket Bronner Miksának, s visszatért a lendület, felpezsdült a forgalom, ide szokott a színészvilág, a régi üzlet törzsvendégei.
Ez minden, amit a színpad sztárjának nagyatyjáról egyáltalán tudunk, s azt is az 1923-ben született Rátonyi Róbert visszaemlékezéséből – neki csak halvány emlékképei voltak a legendás Westendről, Zoli bohócról s a törzsvendégekről. Bronner Miksa 1926-ben meghalt.