Élnek még macskák a Júlia utcában?

2017 októberében ünnepeltük Szabó Magda születésének századik évfordulóját, és ez év novemberében emlékeztünk meg halálának tízedik évfordulójáról. A Petőfi Irodalmi Múzeumban ebben az évben nyílt meg az Annyi titkom maradt… című kiállítás, mely a kettős évforduló alkalmából állít emléket az írónak. Egyik kurátoraként (Borbás Andreával közösen rendeztük a tárlatot) mentem el többször is a Júlia utcába, és ismertem meg Az ajtó történetének hiteles helyszínét.


Ha Szabó Magda – akkor Debrecen. Ezt sokan gondolják így, és nem ok nélkül. Élete végéig hazajárt a cívis városba, ezer szállal kötődött közösségéhez, saját kérésére hamvainak egy része is, szüleivel közös sírban, a debreceni temetőben nyugszik.
Életének nagyobbik részét azonban Budapesten töltötte. Közvetlenül a második világháború után, 1945-ben költözött a fővárosba, itt ajánlottak neki munkát a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban. Ekkortájt a Lipótvárosban, a Hold utcában, a 16-os szám alatt lakott, társbérletben. Későbbi férjével, Szobotka Tiborral, megismerkedésük után nem sokkal, 1948-ban, az Attila úton kezdték meg közös életüket. 1960-ban költöztek végül a Rózsadombra, a Júlia utca 3-as számú, újonnan épült társasházba. És ezen a környéken végre igazi otthonra találtak, Szabó Magda majdnem egészen haláláig itt élt. Cívis létére budapesti polgár is lett, hiszen Szobotka Tibor igazi városi ember volt, és mindkettőjük munkája a fővároshoz kötötte őket. Még ha nem is szokta meg soha a nagyvárost, és örök nosztalgiát érzett szülőhelye iránt, Budapest jelentős szerepet kapott életében és írásaiban.

A főváros is téma
Fővárosi tereket, utcákat több művében is megörökített, gondoljunk csak a Danaida című regényére, vagy a Katalin utcára. Ez utóbbiban például megidézi a Vízivárost, a Fő utca környékét, a Danaidában pedig a pesti oldal helyszíneit: a Nyugati pályaudvar környékét, a nyolcadik kerületi utcákat.


Elnek_01.jpg

Számos könyvének ihletője egy-egy budapesti helyszín, intézmény vagy épület. A Mondják meg Zsófikának és más ifjúsági regényeinek gyereksorsai, helyszínei azonosíthatók olyan budapesti iskolákkal, ahol Szabó Magda korábban tanított (először a Szinyei Merse Pál utcai általános iskolában, aztán a Horváth Mihály téren, a mai Fazekas gimnáziumban).
Van azonban egy hely Budán, a Júlia utca, mely fentieknél sokkal nagyobb hangsúlyt kapott az életműben. Ez a környék, melyen a Szabó-Szobotka házaspár is annyira otthon érezte magát, kiemelt szerepet kapott Az ajtó című regényében. A mű, mely világszerte ismertté tette Szabó Magdát és kicsit a Júlia utcát is, 1987-ben jelent meg először, s azóta számos nyelvre lefordították.

Szeredás Emerenc titka
A regény két asszony kapcsolatának alakulását meséli el: az írónő és házvezetőnője bonyolult, erkölcsi kérdéseket is felvető, (Szabó Magda szavaival) mitológiai viszonyát dolgozza fel.


Elnek_02.jpg
Szabó Magda és Szobotka Tibor

Szeredás Emerenc az egyik legtitokzatosabb hőse. Egyszerre a környék mindenese, sokak házvezetőnője, szakácsnő, házmester, az utca rendben tartója, másfelől viszont egy mindentől és mindenkitől független, szuverén ember, a maga ura.
Alakját egy titok teszi még különlegesebbé. Lakásába, s ezzel szimbolikusan legszűkebb magánszférájába, nem enged be senkit, örökké zárva tartja az ajtaját. Az ajtót, mely egyszerre valóság és szimbólum, ez választja el Emerencet az őt körülvevő világtól. És amikor már nem maradhat zárva, ennek az ajtónak a feltörése (a titok leleplezése) okozza megszégyenülését, s halálát. (A regényt nem ismerők számára eláruljuk, hogy a titok része volt, hogy Emerenc a zárt ajtók mögött számtalan macskát tartott.)


Elnek_03.jpg
Az írónő kedvenc macskájával

A regény másik főhőse, a meg nem nevezett írónő (természetesen maga Szabó Magda) hordozza a műben azt az erkölcsi terhet, hogy Emerenc őt választja bizalmasának, s így ő okozza (ha jó szándék által vezérelve is) a halálát.
Emerenc és az író – két világ, két értékrend, két erkölcs. Emerenc, az egyszerű, tanulatlan nő, aki mégis kiválasztott: tudja, hogyan kell helytállni a válságos pillanatokban, mikor kell hallgatni és mikor beszélni, hogyan kell szeretni és hogyan adni és elfogadni.
Történetüket könnyen tarthatjuk fikciónak, de csalatkoznunk kell. Mert a történet igaz, még ha az írói fantázia ki is színezi, hangsúlyosabbá is tesz bizonyos részeket. A szereplők is valóságos emberek voltak, többen élnek még a környéken, akik emlékeznek Emerencre, azaz nevezzük végre saját nevén: Szőke Juliannára, Juliska nénire.


Elnek_04.jpg

Szabó Magda megtörtént eseményeket ír le, a helyszínen járva ma is megérzünk valamit a regény, az akkori élet hangulatából. Ez a valami nem is kevés. Erről gondoskodnak az utcában élők és Szabó Magda tisztelői, akik évente ellátogatnak hajdani lakóhelyéhez. A házon (a Júlia utca 3-as számún) két emléktábla is őrzi az író-házaspár emlékét, egy Szobotka Tiborét és egy Szabó Magdáét.

Az ajtó s Szőke Julianna
De van az utcában egy másik híres ház is a közelben, igaz, azon nincs emléktábla. Mégis sokan tudják, hogy abban a házban, a 7-es számúban, van az ajtó, és, hogy ott élt Szőke Julianna, a valóságos Emerenc. Ott van a hajdani lakása a ház hátsó részén az udvar felé, ott van a pad, és az a kis fedett „terasz”, ahol ismerőseivel trécselt – és ahova Szabó Magda is odalátott az erkélyéről. A házban lakóknak fontos Juliska néni emléke, hajdani lakásának ajtaját (ami a regényben oly fontos szerepet játszik) a centenárium tiszteletére felújíttatták. És ha a lakás nem is látogatható szabadon, kivételes alkalmakkor sikerül bejutni oda a kitartó érdeklődőknek.
A valóságban Szőke Juliannát egy debreceni ismerőse, a szintén a környéken élő író, Csizmadia Éva mutatta be a házaspárnak. A regényből és Szabó Magda más írásaiból is tudjuk, hogy ezután közel húsz esztendőn át szoros kapcsolatban álltak, kapcsolatuk sokkal több volt, mint munkaadó és munkavállaló viszonya. Szinte a legszűkebb családhoz tartozott, Szabó Magda élete legfontosabb szereplői közé sorolta: „nem hiszem, hogy az életem boltívét tartó négy emberpilléren, a szüleimen, a férjemen, és nevelt testvéremen, Agancsoson kívül lett volna még valaki, aki olyan feltétel és fenntartás nélkül tudott volna szeretni,mint ő.” (Az ajtó)
Szőke Juliannáról nem maradt fent egyetlen fénykép sem. Egyéniségére és a környéken betöltött fontos szerepére utal azonban, hogy Az ajtón kívül még két másik kötetben is szerepel, Szabó Magdán kívül két író is megörökítette alakját. Csizmadia Éva Volt egyszer egy nyírfaseprű – In memoriam Szőke Julianna és Szobotka Tibor Menyasszonyok, vőlegények című regényében is felbukkan. Szobotka azonban korántsem olyan melegséggel ír róla, mint a felesége. Az ő könyvében a házvezetőnő gonosz, büdös boszorkány.


Elnek_05.jpg

Az ő hármasuk közös történetéhez hozzátartozik még, hogy mindhárman a Farkasréti temetőben nyugszanak, Szabó Magda és Szobotka Tibor közös sírban – és velük együtt Szőke Julianna. De az ő neve, védett sír lévén, nincs feltüntetve a sírkövön. Szabó István 2012-ben filmet forgatott Az ajtóból, az Oscar-díjas Helen Mirren főszereplésével. (Érdekes tény, bár az okát nem tudjuk, hogy nem a Júlia, hanem a közeli Lotz Károly utcában készültek a felvételek.)
Ha az ember a mai Júlia utcában sétál, ha megnézi Szabó Magda és Szobotka Tibor emléktábláját, láthatja azt a sok kis tálat a ház bejárata mellett, melyekből a környék cicái csemegéznek. Igen, a Júlia utcában még élnek macskák.
(Juliska néni és az utca lakóinak történetéért köszönetet mondunk Verrasztó Gábor író-helytörténésznek, a Júlia utca mai lakójának.)