Monumentális Hamlet, Lovatlan Lovagok

Monumentális a Vígszínház Hamlet előadása. Kétféle értelemben legalábbis mindenképpen. Hatalmas Antal Csaba dísz­lete, fölér a zsinórpadlásig, szóval a végtelenbe mutat. És hatalmas teljesítmény ifj. Vidnyánszky Attila alakítása a címszerepben. Ez a rendkívüli tehetségű fiatalember már többször fölbosszantott azzal, ahogyan erőszakoltan, szélsőséges indulatokkal akarta megmutatni nemzedéke életérzését. Most Hamletként sallangok nélkül, belülről, mintegy megszenvedve teszi ezt. Forgách András és Vörös Róbert korszerű, pongyolaságot és emelkedettséget, köznapiságot és választékosságot egyesítő szövegével lelket darabokra szaggató ellentmondásokat, logikátlanságokat, értelmetlenségeket fedez fel a világban. Igyekszik megértéssel, elnéző bölcsességgel tűrni mindent, amit tapasztal, de hát ami tűrhetetlen, az tűrhetetlen. Pedig Hegedűs D. Géza és Börcsök Enikő királyi párja néha mintha csak két egyszerű öregember lenne.
Ám Eszenyi Enikő rendezésében nehéz rendszert fölfedezni. Minden jelenethez van ötlete, de az egészhez nincs gondolata. Az ötletek pedig széttartanak, nem épülnek egymásra, nem támogatják, nem erősítik egymást. Számos jó színészi alakítás megy el egymás mellett. Fesztbaum Béla magától értetődően, alkatból is kitűnő Polonius, de emel is az alakításon, hogy a szokványos ostoba fecsegő mögött megmutatja a magas funkcióba került kisember zavarodottságát, megfelelni akarásából, túlbuzgalmából fakadó frusztrációit. Laertes düheit, forszírozott haragvásait Orosz Ákos igyekszik nagyon komolyan venni, így Hamletnek méltó ellenfele lehet. Réti Nóra e. h. árnyaltan adja Opheliát, a királyfi udvarlása folytán kínos helyzetbe került leányt, aki tudja, hogy számára ez a szenvedély, vagy szeszély semmi jót nem hozhat.
Hajduk Károly a színészek jelenetét József Attila-vers pontosan értelmezett, belül átélt előadásával váltja ki, csak az nem világlik ki, mit keres itt ez a szöveg. A sírásókat két öregasszony helyettesíti, Kútvölgyi Erzsébet és Venczel Vera jelenete önmagában szép is, csak sehová sem kötődik. Akár csak az, hogy ugyancsak nő, Gilicze Márta játssza a hódító Fortinbrast, aki az ősi ellenség, a norvég király nevében elfoglalja a szétzüllött Dániát.
A Pesti Színházban is Shakespeare-t játszanak a Vígszínház művészei. Rudolf Péter rendezésében a Lóvátett lovagokat. Ennek a könnyed, bohókás, udvari-udvarlási mesének az ad némi súlyt, illetve keveri a jelentékenység gyanújába, hogy Thomas Mann Doctor Faustusának zeneszerző hőse éppen ebből a darabból ír operát, és ebből az alkalomból a nagy író a bohózatról pompás elemzéseket ad a szájába.
A történet roppant egyszerű: Navarra királya és lovagjai megfogadják, hogy évekig csak tanulmányaiknak élnek, nőkre rá se néznek. Ám ezt pont akkor teszik, amikor diplomáciai küldetéssel hozzájuk érkezik a francia királylány udvarhölgyeivel. A pajzán francia lányok természetesen nem tűrhetik, hogy a navarrai ifjak semmibe vegyék őket. Cselfogások sorozatát vetik be a védtelen fiatalemberekkel szemben, és a bonyodalmak természetesen nem is abból adódnak, hogy a fiúk ellenállnának, sokkal inkább abból, hogy miképpen titkolják el egymás elől behódolásukat.
A szerző parádés bemutatót tart dramaturgiai mindentudásából, aligha lehet több félreértést, félremagyarázást és félrevezetést kihozni az alaphelyzetből, mint amennyi a darabban adódik. Az irodalomtudósok által a szövegben megszámolt 246 szójáték ehhez képest nem is sok. Hogy mennyi szócsavarást tartalmaz Mészöly Dezső fordítása, azt nem tudom, hogy megszámolta-e valaki. Závada Péter és a rendező Rudolf Péter most hallható szövege mindenesetre rengeteg mai ki- és beszólással szolgál.
Rettentő mulatságos a Pesti Színház előadása. A mulatság minőségét pedig olyasmik jellemzik, mint hogy a fiúk lovaglást mímelve körbekocogják a díszletet, a lányok meg álarcként a bugyijukat húzzák a fejükre.
Mégsem ők okozzák a legtöbb kacajt. Hanem a mellékszereplők. Karácsonyi Zoltán lábtöréssel szenvedő bohóca, Gados Béla és Dengyel Iván pap-tanító kettőse és leginkább Seress Zoltán egy hóbortos vén spanyol szerepében.