Táncra Kért Tegnapok

Zugló fölött, Csömör alatt, Rákospalotától jobbra, Kőbányától balra. Túl a régi Pest határát jelölő szolnoki vonal pályaművén. Jobbára homokos puszta vidék, tétován mocsaras foltokkal. A 19. század közepéig meg sem érinti a nagyváros közelsége. De aztán úgy száznegyven-százötven éve megizmosodnak a civilizáció csírái azon a harmincegynéhány négyzetkilométeres területen, amelyet 1950 óta Budapest XVI. kerületeként tart nyilván a közigazgatás. Négy község van akkor ott, de öt „városrész” épül együvé. Ez az ötödik a Cinkotával egyesült Árpádföld. Az első maga Cinkota, mellette Mátyásföld, aztán Rákosszentmihály, s végül (de – ahogy mondani illik – nem utolsó sorban) Sashalom.
Ha már halom, tisztázzuk talán lazításként az ezen a vidéken négy-öt nemzedék óta őslakos polgárok büszkén hirdetett meggyőződését – s ezzel szerencsésen meg is érkezünk tárgyunkhoz, Széman Richárdnak a legendákat s tényeket elegyítő helytörténeti kötetéhez. Szentmihály „fennsíkjáról” mind a mai napig azt állítja minden rendes lokálpatrióta, hogy magasabb, mint a Gellérthegy. S bár ennek felemlegetése a kötetben nem nélkülözi az anekdotikus elemeket, az a tényleges helyzet, hogy ezen a vidéken, a Rákos patak túlpartján, a terep legmagasabb pontja 235 méterre fekszik a tengerszint felett. Éppen, mint a Gellért-hegy csúcsa.
Páratlan lehetőséget rejt a vidék! A közeli történelmi patakkal együtt már-már vadregényes tájat mutat azoknak, akik a legkorábbi fentebb emlegetett időkben kinézték maguknak, elsősorban mint nyaralásra-pihenésre különösen alkalmas területet. Hogy aztán az 1880-as évektől – amikorra vasúti kapcsolata is a pesti belvárossal kiépül –, megkezdődjék viharos demográfiai gyarapodása, változatos társadalmi okokból.
Az Eleink tánca című kommentált szöveggyűjtemény (elismerem, ez a meghatározás némileg elnagyolt és szubjektív) tipikus helytörténeti munka. Az e műfajba sorolható könyvek kiadásának a XVI. kerületben erős a hagyománya. Széman szép könyve a Kertvárosi Helytörténeti Füzeteknek már a 42. (!) száma.
Ha elvonatkoztatunk a konkrétumoktól, s megpróbálkozunk a szintézissel, általános érvénnyel talán azt is kijelenthetem, hogy ennek a lényegében felvilágosító, polgárt nevelő munkának csak ott erős a bázisa, ahol mélyek a lokálpatriotizmus gyökerei. Mint például az új közigazgatási keretben működő egykori tizenhatodik kerületi községekben, négy-öt nemzedék óta. Semmi sincs következmények nélkül. Mert ha ez így van, bizony könnyen elveszíthetjük, s rendre el is vesztjük a független mérlegelés esélyét. A fontos és kevésbé fontos események távolabbról jól megkülönböztethetőek egymástól, ahogy a jeles és jelentéktelen személyek is. De a helyi hazafiság közelségéből nézve egyetlen varázslatos panorámát látunk és láttatunk – s foglalunk kötetekbe fontos és kevésbé fontos elemeket, a tévedéseknek is megadva a létezés jogát.
Remélem sikerült a fentieket úgy megfogalmaznom, hogy ez az igazság – ha az – ne zuhanjon azok nyakába, akik veszik maguknak a fáradságot felkutatni lakóhelyüknek s múltjának élő emlékezetét. Mert vitathatalanul érdemes munkát végeznek. Még ha az a bizonyos panorámakép nem minden felületén egyenletes minőségű is, a vakfoltokról nem is beszélve.
Értékelem a szerzőnek azt a törekvését, hogy anyagát megkísérelte – több-kevesebb sikerrel – tematikus fejezetek rendjébe szorítani. Értékelem, hogy különösen gazdag illusztrációs anyagot rendelt forrásaihoz s a maga a szövegéhez, s hogy igényes kivitelű kötet a végeredmény. A kötete alcímében – Szemelvények az elődtelepülések kultúrtörténetéből – vállaltakat teljesítette. Olykor ennél többet is: gondos forráskutatással megkísérelte végleg lezárni azokat az anekdotikus dilemmákat, rendbe tenni azokat a meséket, amelyeket sok nem itt patrióta pesti vagy éppen országlakos is ismer. Például a Nagyicce meg a cinkotai kántor históriáját vagy Szent Mihály legendáját.
Részben vagy egészben közli a helyek közös történelmére vonatkozó olyan kéziratos források szövegét, amelyek esetenként gyakorlatilag hozzáférhetetlenek. S ha ki is nyomtatták egyiket- másikat, a tartalmukhoz kifejezetten körülményes hozzájutni.
Éppen ehhez a szándékhoz (s társfejezetéhez) kapcsolódik a kötet két különösen adatgazdag része, az, amelyikben a helytörténetíró elődökről, illetve a helyi sajtóról esik szó. Forrást kínálva a feldolgozással azoknak is, akik az általános tanulságok megfogalmazásához keresnek támpontokat. Már ami helytörténetírást és a helyi sajtót illeti.
Érdemes teljesítmény.


recenzio.jpg

Széman Richárd: Eleink Tánca.
Szemelvények az elődtelepülések kulturtörténetéből.
Kertvárosi Helytörténeti és Emlékezet Központ.
A kötet megvásárolható a Kertvárosi Helytörténeti Gyűjteményben:
Budapest, XVI., Veres Péter út 157.
Ára: 1700 Ft