Túl az első lépésen – van tovább?

Otthont találtak a Közlekedési Múzeumnak? A kormány a közelmúltban – korábbi döntéseket felülbírálva – úgy határozott, hogy a világ minden pontján népszerű közgyűjtemény az Északi Járműjavító telepén, a Népliget szomszédságában rendezkedhet be. Mindezzel összefüggésben szerzőnk elemzésében – túl a megörökítésre-megőrzésre érdemes építészeti értékek számba vételén – arról is olvashatnak, mit jelent (vagy jelenthetne) az a fajta gondolkozás, ami jó néhány esztendeje igencsak hiányzik a főváros-léptékű tervezés államilag uralt gyakorlatából.


Megjelent a Magyar Közlönyben: „A Kormány 2011/2017. (XII. 22.) Korm. határozata a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum elhelyezése érdekében szükséges intézkedésekről”.A hivatalos szöveg szerint „A Kormány a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum (a továbbiakban: Múzeum) új telephelyének megvalósítása érdekében

1. egyetért azzal, hogy a Múzeum elhelyezésére alkalmas helyszín kialakítására az egykori Északi Járműjavító Diesel-csarnokot is beleértendő területének kulturális célú hasznosításával kerüljön sor (a továbbiakban: Beruházás);

2. a Beruházásnak és az ahhoz kapcsolódó köztéri kapcsolatrendszernek a Beruházás Előkészítési Alap felhasználásával kapcsolatos döntési hatáskörökről szóló 222/2017. (VIII. 11.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdés a–f), i–k), m–o) pontjai szerinti előkészítési fázisaira összesen legfeljebb 2800000000 forint forrást biztosít (…) Beruházás Előkészítési Alap alcím terhére azzal, hogy az előkészítési fázisokat legkésőbb 2019. december 31. napjáig kell megvalósítani;”

Néhány nappal később a Közlekedési Múzeum honlapján olvashattuk a hírt: „Az egykori Északi Járműjavító területén épülhet meg az új Közlekedési Múzeum! A Kormány szerdai döntése szerint Budapesten, Kőbányán, az 1-es és 28-as villamosvonalak találkozásánál épülhet meg az új Közlekedési Múzeum, a MÁV korábbi Északi Járműjavítójának dízelmozdony-javító csarnokát felhasználva, annak átépítésével és bővítésével.”


Tul01.jpg
Légi felvételen a terület: előtérben a Törekvés Művelődési Központ, középen a Diesel-csarnok, fölötte (felülről a második) az Eiffel-csarnok


A kormányhatározatban szereplő összeg a felkészülési időszakban elkölthető. Hiszen miközben a tervezés folyik, fenn kell tartani a 2009-ben összevont, egyesített két országos gyűjtőkörű intézményt, a korábbi Közlekedési Múzeumot s az önálló kiállítóhellyel nem rendelkező, csak a Kaposvár utcai raktárszerű gyűjteményével funkcionáló Műszaki Múzeumot – vagy éppen ez utóbbi áttelepítéséről, megreformálásáról dönteni. Nem is beszélve a remek Ganz Öntödei Múzeumról, a Kazinczy utcában működő Elektrotechnikai Múzeumról, melyek szintén részei a koncepciónak, ahogy a Ferihegy repülőtereinek szomszédságában kialakított repüléstörténeti gyűjtemény is.

Hosszú történet
Az Európa első tervezett városi közparkjaként megszületett Városligetben egy egész „múzeumi negyed”, sok új, nagy ház megépítéséről szólt a legfelsőbb döntés. Mint az egyik részfeladatról, arról is határoztak, hogy a Közlekedési Múzeum helyén újra meg kell építeni a Millenniumi Kiállítás (akkor ideiglenesnek szánt) egyik pavilonját, az 1896-ra felhúzott Közlekedési Csarnokot – magának a múzeumnak. A vita ugyan annak építészeti értékét, rekonstrukcióját megkérdőjelezte, de az – ízléstől függetlenül – nyilvánvaló volt, hogy itt nem fog elférni minden, aminek pedig helyet kell(ene) biztosítani. Ezért a földben, a talajszint alatt terveztek kialakítani több ezer négyzetméternyi kiállító teret és raktárat.


Tul02.jpg
Az Eiffel-csarnok (egyik) szerelőállása

Nagy kérdés (volt) hogyan lehet a föld alatt kiállítani, bemutatni mozdonyokat, buszokat, konflisokat akár? A mélyben építkezés hidrogeológiai kérdéseket is felvetett. Többször is hallhattunk aggályokat arra vonatkozólag, hogy ha az egykor mocsaras területben lesüllyesztett mélygarázsok és múzeumi pince-emeletek elzárják a talajvizek útját, azok majd vajon merre keresnek maguknak szabad folyást?
Ez a gond most megoldódott. Bár az Ezredéves Kiállítás Pfaff Ferenc tervezte Közlekedési Csarnokát visszaépítik, de minden föld alatti kiegészítés nélkül, s abban – a jelenlegi tervek szerint – egy új, de a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum szervezetéhez tartozó intézmény, a Magyar Innováció Háza kapna helyet.

Szó volt egy rövid ideig arról is, hogy a Közlekedési és Műszaki Múzeum új épületekben rendezkedhet be, mégpedig a meg nem valósult Kormányzati negyed tervezett helyén, a Nyugati pályaudvar mögött a Dózsa György útig nyújtózkodó területen, a Podmaniczky utca partján. Erről már nincsen szó.


Tul03.jpg
Az Eiffel csarnokban már megkezdődött az átépítés az Opera igényei szerint

Idézzünk ismét a múzeum közleményéből: „A mostani döntés előzménye, hogy a Liget Budapest projekt miniszteri biztosa és a Közlekedési Múzeum közös javaslata nyomán 2017. május 17-én a Kormány döntött a projekt jövőjéről, az addigi koncepció felülvizsgálatáról.” Vagyis a kormány a városligeti elhelyezés kérdésében – a miniszteri biztos javaslatára – meghozott korábbi állásfoglalását – a miniszteri biztos javaslatára – megváltoztatta.


Tul04.jpg
Az Eiffel-csarnok homlokzata

Ez, belátható, a Városliget megmentésén munkálkodó civilek sikere is. A Magyar Urbanisztikai Társaság 2014-ben és 2015-ben a Városligetről rendezett konferenciáinak előadásai Vár Város Városliget címmel még 2015-ben könyv alakban is megjelentek. Ebben olvasható e sorok írójának a Magyar Tudományos Akadémián elhangzott, képekkel illusztrált előadása, melyből kitűnik, hogy az egész Múzeumi Negyed elhelyezésére keresve sem lehetne jobb helyet találni, mint az üresen pusztuló Északi Járműjavító területét, épületeit, óriási csarnokait.

Közös lónak…
Az elsők között, már 1886-ra felépült a máig legszebb, 20 ezer négyzetméter alapterületű (220 méter hosszú, 110 méter széles, azaz két futballpálya méretű), szerkezetével az öthajós bazilikákra emlékeztető gőzmozdonyjavító csarnok (közismert, de pontatlan nevén az Eiffel-csarnok). Feketeházy János tervezte. Hibátlanul alkalmas lett volna a közlekedés múltjának bemutatására. De másként döntött a döntéshozó. Ez az óriás kapott új funkciót elsőként: a Magyar Állami Operaházé lett. Előadó- és próbaterem, műhelyek és raktárak sora kap benne helyet. Átalakítása, átépítése, éppen most folyik. Egy, a Kőbányai úti homlokzat felőli darabja majd – mint az átalakítást tervező építésztől megtudtam – a közönség által is látható, látogatható marad…
Budapest X. kerülete, Kőbánya Önkormányzata és Polgármesteri Hivatala bő tíz esztendeje megbízást adott a Budapest Főváros Városépítési Tervező Kft. (BFVT)-nek, hogy készítse el a MÁV Északi Járműjavító területének szabályozási-fejlesztési koncepcióját. El is készült 2010 júniusára. Ismertették a szerzők az összes még álló épületet, a megóvandó hársakat, a platánokat, magnóliafákat, a közlekedés és közműellátás kérdéskörét, s négy alternatív javaslatot is a terület felhasználására. Lakónegyedként vagy iroda-parkként, intézményi területként, több vagy kevesebb meghagyandó épülettel, illetve új házakkal beépíthető négyzetméterrel (avagy négyzet-hektárral) kalkulálva.
Kulturális funkciókról akkor a megrendelő kerület és a tanulmány készítői részéről sem esett szó. Pedig a Népliget melletti együttesnek a városközpont felé néző, a területet lezáró épülete éppen a magyar vasutas múlt és kultúra egyik fellegvára, a Törekvés Művelődési Központ.
2010 júniusában jelent meg Élt 142 évet címmel a BUDAPEST hasábjain az a dolgozat, mely e témával foglalkozott. Alig több mint két évvel azután, hogy a MÁV Északi Járműjavító Kft. rendesen megünnepelte a 140. születésnapját, s ez alkalommal a témához legjobban értő szakemberek közreműködésével, a 2007. március elsejei ünnepi alkalom idején még ott dolgozók teljes listájával és számtalan fotóval, gazdagon kiállított könyvet jelentetett meg.
Ma is érdemes elolvasni a bevezető néhány sorát: „A MÁV vezetése nevében is további sikeres évtizedeket kíván” Kamarás Miklós vezérigazgató. A MÁV Zrt. elnöke, Heiczinger István szavai szerint pedig: „az Északi Járműjavító jól bizonyított. Képes a folyamatos megújulásra, részese a modernizációnak, sőt, modernizációs folyamatokat generál. Az utóbbi időben egyre jobban érzékelhető az Uniós piacból való részszerzési akarat és az ehhez szükséges képességfejlesztés. Jó úton halad az Északi.”


Tul05.jpg

 


Tul06.jpg
A Diesel-csarnok fejépülete a Kőbányai út felől, és a csarnok másik vége

Az út a bezáráshoz vezetett. Az Északi Főműhely születési éve 1867, megszüntetésére 2009 őszén került sor, amikor eszközei nagy részét és funkcióját a Szolnoki Főműhelybe telepítették át.
Néhány adat a legendás múltból
Az Eiffel-csarnokot követte a mozdonykerék-eszterga és gyártási esztergaműhely, a tanoncműhely, az új lemezhajlító, a tűzcsőjavító és a rézművesműhely. A nagy tengelytávolságú két- és négytengelyes személykocsik javítására 1897-ben alváz- és szekrényműhely épült, amely 1926–1945 között motorkocsik javítására szolgált. A 20. század elején többször is tűzvész pusztított a gyárban. Az I. világháború előtt a szűkös források miatt nehéz helyzetbe került a telep, hiányoztak a védőeszközök, lelassult a közművesítés. 1873-ban fedett helyen 20 mozdony, 31 kocsi, a szabadban 259 kocsi volt elhelyezhető – olvasom. A gyár 417 alkalmazottja majdnem mind német és szláv nevű, de akadnak olasz és francia nevűek is. 1884-ben már 129 állású kocsiosztállyal dolgozott a mozdony- és kocsifelszerelési műhely, önálló famegmunkáló és kárpitos egységekkel. Volt alváz- és szekrényjavító, 60 kocsiállású fényező és mázoló; 50 állás mozdonyok, 30 állás szerkocsik javítására szolgált a mozdonyjavító műhelyben. Volt úgy, hogy már a 20. század elején egy időben 90 mozdonyon és 455 kocsin lehetett tető alatt dolgozni a telepen, és további 48 mozdonyon és 280 kocsin a szabadban. 1909-ben a MÁV több mint háromezer darabos mozdonyállományából ezerötszáz darabot javítottak itt.


Tul07.jpg
A Diesel-csarnok belső tere

A telep 1867-től belgáké és svájciaké volt. (Az igazgatóság tagja volt Klapka György tábornok is.) Később a magyar állam átvette a területet, és több csarnokot épített rá, melyek közül az ezredforduló környékén néhány épületet műemlékké is nyilvánítottak.
Volt itt katonai kórház az első világháború alatt, s a második világháborút követő hidegháború idején épült BGA, tehát bomba-, gáz- és atombiztos bunker is, ami önmagában igen érdekes és különleges látványt nyújt(hat) a területre látogatóknak.
A terület Könyves Kálmán körút felőli végében a kis raktárak sora is műemlék-védelmet kapott. A főműhely Kőbánya felőli vége közelében az egyik stadionnyi méretű csarnok öntőminta-raktár volt, 1900 körül épült. A szomszéd csarnok-óriást, a forgóvázműhelyt az 1970-es években építették és ’76-ban fejezték be. Jó nagy ez is, egy másik korszak jellegzetes darabja. Rengeteg jól használható hatalmas tér!