Kint vagyunk a vízből

hír: Négy darab, egyenként ezerhatszáz tonnás dunai uszály, ötszáztíz közreműködő művész, kettőszázhúsz önkéntes és fiatal sportoló, valamint negyven drón készül tánc és újcirkuszi produkcióval minden idők legnagyobb magyar turista-látványosságának megnyitójára. Budapestre és Balatonfüredre, a vizes világbajnokság-rendezvénysorozatra háromszázötvenezer vendéget várnak. A kiadási és a bevételi oldal összevetése már kezdés előtt nagy port kavart. (Bp2017 nyomán)

Kasként zsong a város, a rekkenő melegek és a vizes palackok korszakában. A bennszülött nyaralók megürült helyére külföldi nyaralók érkeznek, és a felek az ideiglenes lakosságcsere jegyében látogatnak el távolabbi vidékekre. GDP- és imázs-érzékeny ötletek keverednek az alkotók fejében, amikor kipattan az elgondolás, miképpen nyitható szélesebbre a vendégek pénztárcája. Abban mindenki egyetért, hogy az idei budapesti lét legnagyobb eseménye az úszó világbajnokság. Vizes vébé, bocsika… Persze, elnézést; tanulja a sportbéli korrektséget a szurkoló, hiszen az úszók mellett labdásokból, ugrókból, tornászokból, s azok megkülönböztetett származékaiból áll össze a mezőny. A hazai lakosságot megihleti a tálcán kínált lehetőség, s rendhagyó korrekcióra készül az aktualitások hallatán.
Apukám, az elmúlt hónapokban eleget sétálgattunk már a városban. Láttuk uraságok koszlott rezidenciáját, voltunk metróalagútban, létező s letűnt buli-negyedben, rohantunk a fénnyel versenyezve, és andalogtunk csigalassúsággal. Terv szerint, a jövő hónapban is egy igazi második világháborús bunkerben élesítjük kitartásunkat. Viszont most, tanulván a túravezetőktől, kezünkbe vesszük sorsunkat, s magunk szervezzük a kirándulást!

Anya nem tréfál, szorgalmasan bújja az Internetet, hogy megtalálja az optimális kapcsolódásokat. Erős csapat az övé; kint is, bent is mindenki tudja a dolgát, hogy ne négyen menjenek négyfelé. Világvárosi szemlélettel, régi lakhelyük új arcát készülnek felfedezni.
Július 14-én, pénteken, este 21 órakor megnyitó: Duna part. Műsoron: a folyóhoz kapcsolódó kulturális és sportörökségünket megjelenítő össz-művészeti show. Helyszínek: a margitszigeti Sportuszoda, az angyalföldi Duna Aréna, a városligeti tó és azok szurkolói zónái. A legelső napon műugró versennyel kezdünk, utána vízilabda selejtezők, Füreden nyíltvízi hosszútáv; folyamatosan úszó elő- és középfutamok; minden nap döntő! A helyszíneket lehetőség szerint naponta, illetve eredménytől függően járjuk be. Csúcspont az óriás-toronyugrás lesz, amelyre ugyan már elkeltek a jegyek, viszont a Batyin megfelelő helyezkedéssel teljes pompájában láthatjuk, világhírű sportolók hogyan mennek fejjel a Dunának. A belépőkre 500–1500.- Ft/fő összeget, a zárónapra pedig 5500.- Ft/fő költséget tudok elkülöníteni a háztartáspénzből. Szállás otthon, félpanzióval… A magam részéről hat aranyérmet várok…

Ez profi beharangozó volt, anyóca… Nem kellene az idegenforgalomban kamatoztatni képességeidet? Elismerően biccentenek a tagok, s anyastratéga a hétköznapi élet bíbelődéseiből vett rutinnal folytatja a szervezést. Először is: a megnyitó... Célszerű otthon, karosszékből nézni, mivel a látványtervezők sok millió tévénézőre komponálták az előadást; majd’ ötven méter széles szökőkút a Dunán, fényjáték a Budavári Palota falán, drónokból kirajzolódó békegalamb a levegőben, és sok száz fellépő költemény. Holnap reggel viszont valóban útra kelünk… Második állomás: Margitsziget, Hajós Alfréd Sportuszoda...

Sokan mások is követték az elgondolást, szorgalmasan telnek a terek, utak, vizek. A vendéglátósok és a biciklikölcsönzők virágkorukat élik; alig van pár kies fatörzs, bejárati ajtó, amelyhez ne támasztottak volna legalább két járgányt – és ugyanannyi sörös dobozt. Ürest… A bejáratnál nyájas önkéntesek felfújható tapsikolót osztogatnak (nézőként két darab hosszúkás, fehér vagy nemzeti színű nejlon zsákocska, amelyet szívószállal lehet felfújni, majd egymáshoz ütögetve visítani közben, hogy hajrá magyarok!). A rendezők több mint lelkiismeretesen segítik a túravezetőket és a csoportokat. Tessék továbbhaladni, a beléptető pontnál balra fordulni… a főkapunál repülőtéri szigorral vizsgálják a népet. Legyenek szívesek levenni a napszemüveget... Táskát kinyitni… Érzékelő kapun átkelni… Vonalkódot szorosan a leolvasóra helyezni… Szívja fogát a szurkoló, mások türelmesen tűrnek. Maguk az elsők, akik helyeslik a szigorúságot… A beléptető kolléga hálásan néz Anyára, aki két serdült fiacskájával próbálja elkerülni a katonai létet, majd a csoport ünnepi hangulatban a medencetérbe lép.


setalunk1.jpg

Ég és víz között finom pára lebeg, s egy leereszkedő bárányfelhő kékítőt old a medence vizében. Ah, mily irodalmi véna… Apa is kitesz magáért, és a többi nézőhöz hasonlóan sokat adna érte, ha a legkisebb ujját vízbe márthatná. Végül az újonnan érkezők is elhelyezkednek, és mindenki megtalálja a szalmakalapját. Góóól… A medencében küzdő pólósok nem gatyáznak, férfiús határozottsággal törögetik az ellenfél védőrendszerét, s néhány keresetlen lóbálás után megszerzik a vezetést. Góóól… Góóól… Lendületbe jönnek a kirándulók, sok más idegen társsal immár együvé kovácsolódva szurkolnak. Azért jobb lenne kevesebb pofon a medencében… A láthatatlan lábmunkáról nem beszélve… Az érzékenyebb lelkűek elfordítják fejüket, amikor az egyik center vérző orral kiszáll a csatából, de végül minden hapi happy lesz. Síp… síp… síp… És vége.
Ez jó volt… Pödri kétfelé tejfölbajszát az egyik kislegény, mert a megérdemelt győzelem után, ünnepi lángos-evés következik. Túl sok idő nincs ejtőzésre, a séta következő állomása a Duna Aréna; ugrószámokkal. Nem úgy van az… Igazít a túravezető, kezében a kinyomtatott programfüzettel, amelyben neonszínű karikákkal előre kijelölte az optimális megközelítési sorrendet. Először még benézünk a szinkronúszókhoz… Kérdés van, de mégsincs, mert ugyan ki értené meg, hogyan lehetne víz alatt szinkronizálni. Ez nem volt valami jó poén… Inkább haladjunk tovább… S a csoport átmenetileg szünetelteti a további viccelődést. A városligeti fák rejtekéből előbukkanó Vajdahunyad váracska előtt ezúttal nem jégpályát fagyasztanak és nem szerelmespárokat csónakáztatnak, hanem egy üde medencében leányokat tornáztatnak.


setalunk2.jpg

Azta! Férfiak, az ő nőik, s a hozzájuk tartozó gyerekek nagy szemet meresztenek a sajátos vízi-balett láttán. Legnépszerűbb figura a fejjel lefelé elvégzett spárga, szétterpesztett combokkal a vízfelszínen. Még szerencse, hogy fiaim vannak… Anya felsóhajt, és hagyja, hogy a serdülőfik élőben tanulmányozzák a női test számukra rejtett hajlatait. A látvány egyöntetű sikert arat; de figyelem, bokák záródnak, és a szigorú spiccek elegáns spirálvonalban a víz alá süllyednek. A közönség elalél, és ütemes tapssal hergeli imádottjait, néhányan a saját és gyermekeik ifjúkorát idézik. Ha akkor kicsit szigorúbban vesszük a sportolást, most ki tudja, hol tartanánk…

De egyszer mindennek vége szakad, a sétacsapat tagjai letörlik homlokukról a drukkcseppeket, és továbbállnak a következő helyszínre: Duna Aréna. Nem is átlátszó az oldala… Tán kevés volt az üveg? Vagy túl gyorsan épült… A szakértők pilledve másznak fel a csőlépcsőkön; félúton hűtött sörhab és pereces só kapható. Ó, de nemzetközi… A tengernyi lépcsőfok után a néző szeme elé tárul a légkondicionált küzdőtér. A látvány lélegzetelállító: több emeletnyi magasságból a csodakék medencék furfangos megvilágítással nyűgözik a vendégeket. Azért ezt nem gondoltam volna… Így az egyik tábor. Mindenki rólunk beszél… Így a másik. Na, és a kiadások? Na, és a bevételek? Végül most sincs idő igazságtevésre, legföljebb a szokásos morgolódásra. Egyszer élünk, és kész… A családtagok nem hagyják, hogy holmi gazdasági bohócság elvegye kedvüket a szórakozástól, s a túravezető, egyben családanya a szakadatlan takarékosság jegyében összegzi a történteket; lásd: cím.