Kiállítási idegenforgalom itthon és idegenben

A látogatók, turisták és szakemberek szempontjából mindig jelentős szerepe volt a kiállításoknak, szakmai és művészeti seregszemléknek. Most az idegenforgalom ilyen speciális területein tallózunk egy kicsit, mert a hazai kiállítások vonzereje jelentősen növelte külföldi ismertségünket, a külföldi kiállításokon való részvételünk pedig visszahatott az irántunk való érdeklődés növekedésére, tehát Budapest idegenforgalmára.

A kiállítások jelentősége a kezdetekben – éppen újdonságuk és ritkaságuk miatt – természetesen erősebb volt. Bármely főváros rendezett ilyet, a kiállító országokban is jelentős mozgósítás volt tapasztalható, a kiállítás ideje alatt nagyon sok hazai család is „kirándult” a színhelyre. Az egyik érdekesebb korai kiállítást Londonban rendezték 1862-ben. A két vaskos kötetben kiadott résztvevői katalógusban szerepelnek magyarok is. Londonba ekkor szinte népvándorlásként tódultak az érdeklődők Budapestről a különvonatokon, de az esemény után ugyanilyen érdeklődés jelentkezett az angolok részéről – a következő években (főként nyáron) megtöltötték a budapesti szállodák zömét.

Országos kiállítás, Budapest 1885.
A Városligetben rendezett első nagyszabású kiállítás a korabeli tudósítások szerint is jelentős idegenforgalmi eseménynek számított. A „Kiállítási Kalauz” című kiadvány előszavában egyértelműen leírták, hogy a könyvecske idegenvezetői célokat is szolgál.


Kiallitas1.jpg
Kiállítási Kalauz 1885

„A kiállítás látogatóinak – legyenek azok külföldiek, belföldiek, vagy akár fővárosiak – ki akarjuk elégíteni amaz igényeit, melyeket a kiállítás előzményei és berendezése iránt való tájékozódás tekintetében táplálnak; mint jó tanácsadó, felvilágosító és útbaigazító közeg kísérjük kiállításunk látogatóit hazulról való elindulásuk percétől kezdve – a fővároson és a kiállításon keresztül egész újból való hazaérkezésükig…”

A könyvecske igazi bédekker. Részlet a fejezetekből:
I. rész: Honismertető.
II.rész: A Főváros ismertetője. Ezen belül:
• Utazás a fővárosba, részletes ismertetés a vasútvonalakról, költségekről.
• Budapesten a hordárok, bérkocsik díjtáblázatai (még a „Lóversenyre kivitel” díjszabása is benne van!);
• Elszállásolás a fővárosban (volt erre a célra felállított Lakásiroda hálózat!), szállodák jegyzéke árakkal;
• Budapest fürdői, Sörházak és vendéglők, Kávéházak, Színházak jegyzéke stb.
A következő részben Budapest nevezetességei, múzeumok, látnivalók szerepelnek, majd javaslatok a kisebb-nagyobb kirándulásokra.


Kiallitas2.jpg
A Millenniumi Kiállítás légballonos plakátja (litográfia-képeslap, 1896)

 


Kiallitas3.jpg
Nemzetközi sütő-, cukrász- és rokonipari kiállítás, Budapest 1907

A III. fejezet már a kiállításról szóló nagyon részletes ismertető az előzményektől kezdve az egyes pavilonok részletes leírásáig. A könyvecske negyedik része (a 221. oldaltól a 304. oldalig) magyar, főleg budapesti cégek hirdetéseiből áll. Tartozékként természetesen a kiállítás részletes, kihajtható térképe is mellékelve van.

Millenniumi Kiállítás, Budapest 1896.
A Millennium megünneplésére óriási előkészületekkel és a korábbinál sokkal nagyobb felhajtással került sor. Egész Budapest a kiállítás lázában égett, az idegenforgalomban soha nem látott vendégáradat és vendéglátási dömping jelentkezett. A kiállítás megnyitóján május 2-án szinte a teljes uralkodói ház, a Habsburg család megjelent, de egyes tagjai a későbbi kiállításokra, rendezvényekre is ellátogattak. (A megnyitó plakátját Basch Árpád tervezte, Budapesten és Bécsben több száz darabot ragasztottak ki belőle az esemény előtti hetekben.)
A későbbi látogatottságról néhány adat: Június 24-én érkezett meg a kiállítás egymilliomodik látogatója, egy Nyárádszeredára valósi székely asszony, Ács Ferencné. A jegyirodától egy női aranyórát kapott emlékül. Július 8-án a Godard-féle léghajó (mely a bemutatott plakáton is látható) már a 638. felszállásnál tartott. A Révai Lexikon a teljes látogatói létszámot 5800000-re teszi, melyben sajnos a hazai, budapesti és vidéki, illetve a külföldi jegyvásárlók nincsenek elkülönítve.


Kiallitas4.jpg
Magyar csárda a bécsi Páterben 1989

 


Kiallitas5.jpg
Bécsi Kochkunst Ausstellung (korabeli képeslap) 1898

Az 1896-os eseményekről és a kiállításról rendkívül sok kiadvány, füzet, újságcikk és részletes leírás megjelent. Az idegenforgalmi hatásokról két jellemző momentum: a budapesti szállodák tele voltak vendégekkel, illetve a Vendéglősök és a Kávésok ipartestületei év végi jelentéseikben (az előtte-utána megszokott siránkozások helyett) igen nagy forgalomról számoltak be.
Nemzetközi Sütő-, Czukrász- és Rokonipari Kiállítás 1907.
Jelentős idegenforgalmi, gasztronómiai esemény volt Budapesten ez a kiállítás. Az összes hazai neves cukrászmester vagy cég természetesen megjelent, de mellettük az ismert külföldi résztvevők is, például Pischinger Bécsi ostyagyára; Antonin Carême Párizsból (akinek „Le Pâtissier royal” c. könyve ma is alapmű a cukrászok számára); nürnbergi mézeskalácsosok; dán sütőüzemek stb.


Kiallitas6.jpg
Párizsi világkiállítás – Juránovics magyar éttermének cigányzenekara (korabeli képeslap) 1900

Az eseményről a korabeli sajtó nagy terjedelemben tudósított, itt egy rövidebb hírt idézünk: „Külsejében tetszetős, belső értékében pedig a legszélesebb körök érdeklődésére számot tartó kiállítás nyílott meg a városligeti Iparcsarnokban. Nemzetközi sütő, cukrász- és rokonipari kiállítást rendeztek a csarnok óriási helyiségeiben és az azt környező elzárt területen. A kiállítás egyik fő fontossága abban rejlik, hogy a kiállítók nyersterményeink itthon való feldolgozásának igyekeznek szolgálatot tenni. További fontos hivatása a kiállításnak az, hogy a sütő és czukrász-iparosokat megismertesse ennek az iparágnak modern haladó irányaival. Kiterjeszkedik a kiállítás a sütőipar által fogyasztott mellékterményekre, gépek és egyéb eszközök bemutatására, a mézeskalácsos iparra, továbbá a tészta- és teasütemény gyártására. A kiállítást József főherceg – aki nejével, Auguszta főhercegnővel jelent meg – nyitotta meg.”

A mindenki számára vonzó témakör eredménye olyan mértékű hazai és külföldi látogatottság volt, hogy szállodáink és fiákereseink sem panaszkodhattak a forgalomra.
Külföldi kiállítások
Az idegenforgalmi szakemberek a mai napig is sokszor vitatkoznak azon, hogy a külföldön tartott általános vagy szakmai kiállításokon mennyire hasznos és gazdaságos a magyar (nemzeti vagy céges) részvétel. Az újabb időkben a Hungexpo tevékenységét már nem vitatták – csak sokszor kritizálták –, de korábban sokan kétkedtek. Az események alatt és után azonban az újságcikkek már rendre „diadalokról” és „látványos sikerekről” számoltak be. Most bemutatunk néhány olyan nemzetközi eseményt, amely hatással volt a hazai idegenforgalomra, a Magyarország és a magyar vállalatok iránti érdeklődés felkeltésére, erősítésére.

Bécs, Jubileum Ausstellung 1898.
Sokan elismerték a Monarchia fővárosában tartott rendezvényről, hogy sokat tanultak a budapesti Millenniumi kiállításból. Magyarország természetesen önálló pavilonnal vett részt rajta, de a főbb gazdasági ágaink és vezető cégeink is bemutatkoztak (például a Magyar Erdészet, a Mezőgazdaság, a Borászat, a François pezsgőgyár stb.). Volt Magyar csárda és Magyar étterem is, melyek utána még hosszú évekig működtek a bécsi Práterben. A kiállítás idején a látogatóknak 1–2 napos kirándulásokat szerveztek Budapestre: hajóval vagy vonattal érkeztek hozzánk a külföldiek.

Bécs, Kochkunst Ausstellung 1898.
Az idegenforgalom részeként is jelentős gasztronómiai esemény volt ez a kiállítás, amelyet ez évben már második alkalommal rendeztek Bécsben. Korábban már voltak hasonlók Németországban (Ulm, Stuttgart stb.), amelyeken nagyon sok résztvevő szerepelt, és rengeteg látogatót vonzottak. A bécsi kiállításon a magyar szakácsok (esetenként vendéglők) sikerrel szerepeltek, és sok francia és angol látogató már szállodaszobát is foglalt az ott lévő Budapesti Látogatási Irodában a következő hónapokra vagy évre.

Párizs, Világkiállítás 1900.
Párizs akkoriban még „a világ közepét” jelentette nemcsak az európai, de a tengeren túli országokban is. A Világkiállításon minden ország saját nemzeti pavilonnal vett részt, melyekben minden művészeti, szellemi és történelmi büszkeségüket felvonultatták. Magyarországról ekkor ismerte meg igazán a világ a Zsolnay kerámiákat és sok egyéb dolgot, de a legnépszerűbb mégis a Magyar étterem volt. Az ennek vezetésére, működtetésére kiírt pályázatot Juránovics Ferenc szegedi vendéglős nyerte el, aki konyhájával rendkívüli sikert aratott a kiállítás látogatói körében (esténként a záróránál jóval tovább kellett nyitva tartania, mert a kiállító országok pavilonjainak személyzete ezt szinte kikövetelte!)
A kiállítás másik nagy magyar sikere volt a Hunyadi János keserűvíz, melynek franciaországi diadala ekkor kezdődött. Az egész országban olyan ismertté vált, hogy még a 10-es években is látható volt a reklámjuk a Szajnán úszó hajókon, a városi és vidéki autóbuszokon, de a legkisebb falvak házainak oldalán is.

Bécs, Jagdausstellung 1910.
A vadászat az összes európai országban a nemesek, a „felső tízezer” sportjának minősült, egy ilyen nemzetközi kiállítás tehát igen előkelő és fizetőképes közönséget vonzott. Magyarországról a látogatók között volt szinte az egész Nemzeti Kaszinó, de az uradalmak tulajdonosai és neves vadászok is megjelentek a seregszemlén. A magyar pavilon a kiállítás egyik legnépszerűbb bemutatója volt (stílusa és elnevezése is „Vadászkastély” volt), és a 10-es években ennek hatása erősen érződött a hazai vadászturizmus élénkülésében.
Torino, Világkiállítás 1911.
A legnagyobb dicsőséget talán ez a kiállítás szerezte Magyarország számára – még akkor is, ha manapság már sem az építész szakma, sem a politika nem hajlandó tudomásul venni, sőt az emberek zömének fogalma sincs arról, hogy ilyesmi volt. A modern magyar építőművészet egyik nagyszerű korai előfutára rögtön a világhírt szerezte meg számunkra. Torinóban 1911-ben olyan alkotást láthattak a látogatók, amely az egyik legemlékezetesebb épületként vonult be a világkiállítások történetébe. A Györgyi Dénes koncepcióját megvalósító tervezők, Tőry Emil és Pogány Móric igazi „ősmagyar álmot a legmodernebb építészeti köntösben” álmodtak és valósítottak meg.


Kiallitas7.jpg
Hunyadi Keserűvíz-reklám a Párizsi Világkiállításon (korabeli képeslap) 1900

Az épület külső képének koncepciója a magyar címerben lévő hármas halomból indult ki: ezek a három legmagasabb hegyünk jelképei. A pavilon e hármas halom gondolatát idézi. Három gúla-sátor, amelyekből a legnagyobb az ünnepélyek fő csarnokát fedte, a két kisebb pedig a vízudvarok fölé borult. A külső és belső díszítéseknél és formáknál is sok-sok ősmagyar művészi emléket felhasználtak a tervezők (Mack Lajos, Maróti Géza, Nikelszky Géza). Rendkívül gazdag lett az épületszobrok, reliefek, freskók, díszkutak, bútorok alkalmazásában, melyek egészen az ajtókilincsekig mind az ősmagyar díszítményeket idézték.


Kiallitas8.jpg
Jagd Ausstellung, Bécs, Magyar Vadászkastély (korabeli képeslap) 1910

 


Kiallitas9.jpg
Torinói Világkiállítás 1911 – A magyar pavilon főbejárata (Tőry és Pogány festménye, korabeli képeslap)

Az olasz jubileumra tervezett kiállítás-sorozat római megnyitója 1911. március 28-án volt. A torinói magyar pavilon előzetes jó híre miatt III. Viktor Emánuel olasz király Rómában a magyar pavilonnál nyitotta meg a rendezvénysorozatot. Később, május 1-én pedig Torinóban az egész kiállítás megnyitó ünnepségét a magyar pavilon előtt tartották, az ünnepi ceremóniára, a fogadásra, a különböző országok diplomata és miniszteriális, elnöki és uralkodói meghívottjainak megvendégelésére pedig a mi pavilonunkban került sor. Az olasz király szavai szerint ez a kiállítás legkülönlegesebb épületének szóló elismerést jelentette, a valósághoz azonban hozzátartozik az is, hogy egyedül ez az épület volt készen teljes egészében (és minden részletében) a megnyitó kitűzött időpontjára.
Európa korabeli újságjai természetesen nagyon részletes beszámolókat közöltek a kiállításról, különösen a saját országuk szerepléséről. Mégis minden egyes cikkben kiemelkedő volt a magyar megjelenés méltatása, sokszor szinte túlzó szavakkal és kifejezésekkel. Biztosak lehetünk abban, hogy ez a szereplés sokáig tartó nagyszerű imázst és hírnevet szerzett Magyarországnak – és természetesen rengeteg turistát és látogatót hozott Budapestre 1914-ig, a világháború kitöréséig.
(Képek a szerző gyűjteményéből)