Ekegyár a Váci utcában

Ahol a Tarna a Zagyvába siet, ott fekszik Jászjákóhalma, e nagy múltú iparos község. Onnan indult el szerencsét próbálni egy ügyes mesterember, bizonyos Gubicz (vagy Gubitz) András, hogy megvalósítsa álmait. Azt, hogy végül útját siker koronázta, 2011 óta kőtábla adja tudtul a Váci utca 74. számú ház falán. A magyar mezőgazdasági gépgyártásban jeleskedő jászsági gépész születésének 190. évfordulóján ugyanis összefogott a szülőfaluja, több civil szervezet és a család leszármazottai, hogy közös erővel emléktáblát állítsanak Gubicz egykori sikereinek helyszínén. De egyvalami kifogott rajtuk: sehogy sem találtak rá a térképeken a korabeli hirdetésekben megjelölt Lipót utca 41. számú házra. Megkértek ezért egy fővárosi ismerőst, járjon a dolog után, ám sajnos, nem a megfelelő emberhez fordultak. Az emléktáblát végül nemcsak egy évvel az évforduló után, de ráadásul két házzal arrébb avatták fel.


Itt az ideje, hogy megismerkedjünk történetünk hősével. Gubicz András 1820-ban született Jászjákóhalmán. Eredeti foglalkozására nézve kovács, sőt gyógykovács volt. Vagyis nemcsak patkolta, de szükség esetén gyógyította is a lovakat. 1849-ben nőül vette Poldermann Juliannát, egy szegény losonci kőműves korán árvaságra jutott 22 esztendős leányát, akitől nem volt idegen a kemény munka. Ha kellett, maga is beállt patkolni a férje mellé.

Pesti gyár
Gubicz 1853 táján Pestre költözött, üzletvezető lett Farkas István újonnan alapított Üllői úti gépgyárában. Farkas kezdetben Kollerich Pállal társult. A több raktárat fenntartó Kollerich később is jó kapcsolatban maradt Gubicz Andrással, segítette őt az akkor már saját gyártású ekék, magtakarók, boronák eladásában. Gubiczné a férje könyvelését, üzleti levelezését intézte. Hullámvölgyek ide vagy oda, a Gubicz-gyár pár év alatt a hazai szakkiállításokon és a világkiállításokon egyaránt több rangos elismerést gyűjtött be. A mezőgazdasági gépek mellett, melyek közül a legismertebb a Galgóczy Károllyal közösen készített Gubicz-eke volt, néha mívesebb, apróbb munkákat is elvállalt. Emlegették is a nevét a derék pestiek, amikor a Duna-parti Halpiacon felállított Haláruslány, a (ma a Kristóf téren látható) „Fischer Rézi” kútjának kifolyó csöveit díszítő delfinek megmunkálásával nem készült el a szobor felállításáig.


Ekegyar1.jpg
Gubicz első pesti munkahelye, az Üllői úti Farkas-gépgyár (1850-es évek)

Sajnos, a tehetséges és sikeres gépgyárosnak, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület egyik alapító tagjának még fél évszázad sem adatott. Hosszas betegeskedés után hunyt el Pesten, 49 éves korában. Boldog házassága sajnálatos módon gyermektelen maradt. Talán éppen ezért támogatta önzetlenül a fiatalokat, a Polytechnicumban tanuló szegény sorsú, szorgalmas, földműveléssel foglalkozó diákok számára ösztöndíjat alapított, s adományai segítségével nyitottak óvodát a szülőfalujában.
Gubicz halála után a gépgyár tovább működött, özvegye a Pesti Napló hasábjain biztosította reménybeli megrendelőit arról, hogy az üzemet megszüntetni, eladni nem fogja. „Alulírott, ezennel tiszteletel értesítem a t. magyar gazdaközönséget, miszerint boldogult férjem Gubitz András által alapítot gazdaság’ gépgyári üzletet folytatni fogom, s a gyárnak férjem vezetése alatt, gyártmányai szilárdsága és jósága által elért jó hírnevét továbbra is fenntartani kötelességemnek fogom tekinteni.” Gubiczné három éven át vezette az üzletet, közben maga is támogatta a női iparoktatást, a műegyetemi képzést. Általános örököseként is az Országos Nőiparegyesületet jelölte meg. 1874-ben, fiatalon hunyt el, akkor már egyik rokona vitte a céget.

Váci utcai tábla
De vajon miért kellett segítséget kérni ahhoz, hogy megtalálják a táblaállítás kezdeményezői a Gubicz-gyár címeként feltüntetett Lipót utcát? A Leopold Gasse 1690-ban kapta a nevét, amikor a város talán legforgalmasabb utcáját a törököket Pestről kiűző uralkodó, Habsburg I. Lipót iránti tiszteletből róla nevezték el. Az utca egy évszázaddal később, amikor kezdetét vette a városfalak bontása, kettévált. 1789-től az egykori Váci-kaputól a pesti városházáig tartó északi szakaszt Váci utcának kezdték hívni, a déli továbbra is Lipót császár nevét viselte. Újabb száz év elteltével a régi pesti városháza is bontócsákány alá került, hogy a környék szabályozásával megkezdődhessen az Erzsébet híd építése. Ekkor a korábban kétfelé vágott utcát újra egyesítették, de már végig Váci utca néven.
A Lipót utca tehát meglett, de az emléktábla felirata a konkrét házszám ellenére rejtélyesen csupán célozgat arra, hogy Gubicz gépgyártó üzeme „ezen a területen” működött. Tény, hogy az utcanév változása és a telkek adásvétele egyaránt kihatott a házszámozásra. Elég azonban egyetlen pillantást vetni a korabeli térképekre és kézbe venni a topográfiát, s a 41. szám mai helye egyértelműen azonosítható. A gyár fénykorát jelentő hatvanas években ez a Váci utca 78–80. szám helyén volt. Az ingatlan korabeli tulajdonosa Zartl Lipót vendéglős volt.


Ekegyar2.jpg
A Kollerich-cég a Duna-parton kezdte (1860-as évek)

Állítólag e házban lakott Sonnenschein folttiszító is, akinek neve a művészet barátainak ismerősen csenghet. Nála kapott szobát 1865-ben Munkácsy Mihály, aki a vendéglátásért cserébe házigazdájának egy cégért festett. „Van két festménye is Munkácsynak a kiállításon … két arckép, régi, agyonbarnult, primitiv tapogatózásai a zseniális ecsetnek, de csak annál érdekesebb. A tulajdonos, egy öreg mesterember, Sonnenschein folttisztitó elbeszélése szerint, Munkácsy 1865-ben festette a két képet itt Pesten, midőn Sonnenschein adott neki szállást s úgy, ahogy tellett, segített is sorsán.

– Én akkor, beszéli Sonnenschein, – a Lipót-utca negyvenegyedik száma alatt laktam, ahol egy kis ruhatisztító műhelyem volt. Egy kis világos szobámat bérbe adtam s ezt a müvésznövendék vette ki… Bizony, kérem, sanyarú sorsa volt. Szegény feleségem sokszor megszánta s amikor láttuk, hogy betevő falatja sincs, megosztottuk vele a mi szűk ebédünket. De azért jókedvű volt mindig… Különös ember volt, kérem! Áldott jó szivü, becsületes lélek. De a házbértartozás mindegyre szaporodott. Egyszer aztán megkértem, hogy fössön nekem egy jó cégtáblát. Festett is. Egy félgömbölyü vastáblának telepingálta mindkét oldalát. Kiakasztottam a ház elé. Egy nagy vas S-en lógott. Engem festett le rá, amint a munkaasztalomon egy nadrágot kefélek; az egész műhely le volt pingálva, még az a szárító kötél is, melyen a kimosott keztyük lógtak… Nagyon jó volt, csak azt sajnálom, hogy ellopták. Átmentem lakni a Bástya-utcába. De már akkor Munkácsy urnak nagy hire volt. Egyszer bejött hozzám egy finom úri ember s megkérdezte, ki festette azt a céget? Kivágtam büszkén, hogy az én címeremet bizony Munkácsy festette… Két nap múlva ellopták a kapuról, lefeszítették az S-röl. Még egy darabja oda is törött. Soha sem tudtam meg, hova került.” (A Nemzeti Szalon tavaszi kiállításának katalógusa, 1900)
A Lipót utca 41. szám alatti házat 1869-ben Gubicz András átalakíttatta. Végrendeletében két, egymással szomszédos Lipót utcai ingatlant is a feleségére hagyott, a 240. és 241. számú telket. Ezek helyén épült fel 1912-ben egy üzletház, ma Váci utca 78–80.

Londoni arany
A hirdetésekben szereplő cím tehát azonosítható, de valóban a Belvárosban működött a gépgyár? Igaz, hogy a 19. század közepén a gyár fogalma még mást jelentett, mint pár évtizeddel később, de a füst, a bűz, a zaj már akkor is hozzátartozott a mindennapokhoz. A budai oldalon, az országút mellett fekvő Ganz öntöde szomszédai jobbára katonai létesítmények, laktanyák voltak, a pesti gépgyárak sem a város központjában telepedtek meg. Így például a Vidáts-féle gépgyár a Két nyúl (ma Lónyai) utcában működött, Farkas István üzeme pedig a városból kifelé vezető, széles Üllői út mentén.


Ekegyar3.jpg
Az emléktábla most még rossz helyen van

Az bizonyos, hogy Gubicz András a Lipót utca 41. szám alatt lakott. Ezt saját maga is megerősítette, amikor egyik, 1858-ban megjelent hirdetésében úgy fogalmazott, hogy az elkészült gazdasági gépeket az érdeklődők megtekinthetik ezen a címen lévő lakásán. Ugyanakkor értékesítésre váró termékeit Kollerich Pál cégének egyik raktárában tartotta. Kollerich sodronyüzeme kezdetben szintén a Belvárosban, a Duna mellett működött (Aldunasor 14., ma Belgrád rakpart 21.), majd a külterületi Márton utcába költözött. S micsoda véletlen, a Gubicz rokon is ugyanoda telepítette a gépgyárát.
Egy szó, mint száz: szerencsésebb volna Gubicz András születésének közelgő 200. évfordulójára a szöveget pontosítani, s az emléktáblát áthelyezni a megfelelő helyre. A londoni világkiállítás aranyéremmel kitüntetett gépgyárosa ennyit igazán megérdemel.