Philip Alexius de Laszlo unokája Pesten

Magas ősz férfi – felemás szerepben. Megáll nagyapja varázskastélyának brokátfüggönyös ajtókeretében, amúgy szívesen beszél (magyar hangja Török András, akit megkértem az angol nyelvű beszélgetés tolmácsolására), de most szigorúan szorítja össze az ajkát. Magyar–ír–angol felmenőit, s nem önmagát képviseli. Ünnepi hosszú kabátja is fegyelmet parancsol a koreográfiára. Ebbe a ferencjóskába öltözve festette le ugyanis a nagypapa Ferenc Józsefet 1899-ben. Arról igazán nem tehet, hogy a híres felmenő, László Fülöp kimondottan alacsony férfiú volt, ő meg ilyen nyurga lett.


Philip_01.jpg

December elején, amikor találkoztunk, már egy hónapja Szegvári Károly festőművész özvegyének lakásában élt Piers de Laszlo, az egykor ezt a házat építtető portréfestő műtermes emeletén. Mondjuk úgy, be­kéredzkedett. Mostanra már hazautazott a napfényes Portugáliába. De visszajön! Ígéri. Nagyon teszik neki ugyanis Budapest. Házakat festene itt. Újra. Ez az egyik szerepe. Régi-kopott-szépeket. Van ilyen bőven. Ahogy vannak mostani lakóhelyén, a portugál tengerparti Olhão városkában is. Húsz éve ott vállalkozó. Házakat ment meg – s ad el. Nem vitás, nálunk is volna alkalma sok, hogy ezt a gesztus-üzletet gyakorolja…
Első kép
A mindmáig legismertebb magyar portretista, lombosi László Fülöp unokája festő maga is. De bő húsz évvel ezelőtt felhagyott a képzőművészettel, holott igazán nem mondhatni, hogy ne lettek volna sikerei. Csak Londonban – családjának, felmenőinek ott az otthona – kilenc gyűjteményes kiállítása volt 2000-ig, de sok más világvárosban is, San Franciscotól New-Yorkig. A kritikák ünnepelték. Stílusa egyedi. Sajátos felfogásban ötvözi a modern irányzatokat a részletgazdag, precíz, már-már akadémikus hagyománnyal.


Philip_02.jpg
Piers de Laszlo festménye, s (eddig) egyik utolsó önálló kiállításának plakátja

Vásznainak értéke a műkereskedelem kurrens piacán tíz-húszezer dollár között mozog. Közel a negyvenhez mégis úgy döntött, hogy elege van a londoni ködből, esőből. Hosszú éveket töltött Marokkóban, aztán visszaindult az arab hódítók útján: előbb Spanyolországban vélte felfedezni új otthonát, végül Olhãoban kötött ki. Rabul ejtették romló, pusztulásra ítélt sokszáz éves házai. A legutóbbi másfél évtizedben ezek közül tizennyolcat vásárolt meg az alapítványa (The Crumbling Foundation), hogy megmentsék, amit még nem romboltak le a bulldózerek. Saját pénzét fekteti a programba. Eddig két újjászületett régi tengerparti épületet adott el. Ködből, esőből jött vendégeknek nyaralóként vagy kis szállodának berendezve kezdenek új életet. Amikor huszonkét évvel ezelőtt az az ötlete támadt, hogy ebből fog élni, megkereste a nagymamáját a sörgyáros és bankár Guinness családból. Tudta jól, a felmenői annak idején Dublinban lebontásra ítélt György-korabeli házak ezreit mentették meg, s újíttatták fel. Nem (csak) a saját bő bevételeikből. Megszólították az amerikai íreket. Nevük alapján tippelték meg elszármazásuk ír forrásvidékét, s szép levélben kérték meg őket adakozásra.


Philip_03.jpg
Tragikus történelmi jelenet Zách Feliciánnal a nagyapa és az unoka festményén

Rengeteg portugál származék él Brazíliában! – biztatta a fiút a nagymama. – Vedd fel velük a kapcsolatot. Gyűjts pénzt! De Piers de Laszlo úgy érezte, neki nem lesz olyan sikere, mint a hajdani nagyvállalkozó ősöknek. Így aztán egyszerűen beköltözött Olhãoba, és saját pénzén, sőt a saját keze munkájával („ha kell, keverem a maltert, belsőépítészkedem”) kezdte sorra rendbe hozni a megvásárolt romokat. Mostanra eljutott az anyagiakat tekintve is üdvös egyensúly állapotába. Így aztán néhány éve újra fest. De már nem Londonban – ahol azért fenntartotta a lakását. Megengedheti magának.

Második kép
– Húsz évvel Fülöp nagyapám halála után születtem, de nemhogy nekem, az apáméknak, apám generációjának se mesélt soha erről a palotáról, amit itt az Abonyi és a Zichy utca sarkán Pesten építtetett. Sejtem az okát. Azt raktuk össze édesapámmal, László Fülöp utolsóként született fiával, John de Laszlóval – aki keleti befektetési-pénzügyi tanácsadóként működött Londonban, míg éppen a születésem évében csődbe nem ment –, hogy életének ezzel az epizódjával kapcsolatban mindent el akart felejteni. 1899-re lett készen a cifra műteremház, azóta tudom, Gyalus László volt a hivatalos tervező, de egészen biztos vagyok abban, hogy maga a nagypapa tervezte-rajzolta. Lucyval, a feleségével Münchenben ismerkedett meg, ahol a Guinness-lány hegedülni tanult. Hosszú jegyességük során próbálta meggyőzni a papát, a kőgazdag bankárt, hogy adja hozzá szerelmét. A várakozás évei alatt jött rá, hogy azt a látszatot kell keltenie: tehetős ember. Hogy ő maga is mérhetetlenül gazdag. Még igazi vadromantikus, skót ízlésű várkastélya is áll egy messzi, egzotikus városban. Az ötlet bevált. 1900-ban költöztek ide a feleségével, s még abban az esztendőben ideutazott az após meg az anyós az Orient luxusvagonjában, hogy kiderüljön az igazság. Ki is derült meg nem is. El voltak kápráztatva! A família majdnem biztos abban, hogy a Guinness szülőktől nászajándékba kapott londoni lakást bérbe adva törleszthették az építésre felvett bankhitelt, amit három év után – elköszönve Budapesttől – a reprezentatív kastély bérletének díjával folytattak. 1901-ben, itt, ebben a házban született meg az első gyermekük, Henry Guinness de Laszlo, és itt halt meg a másodszülöttük, Éva, aki 1903-ban született Dublinban. Néhány hónaposan vesztették el, s ezt soha nem heverték ki. Apámat kisgyermekként leányruhába öltöztették, hogy újra és újra elsirathassák. A helyről pedig, ahol ez megtörtént, nem volt szabad beszélni többé. Ez után már csak fiaiak születtek: Stephen és Paul Bécsben, Patrick és az apám, John Londonban.


Philip_04.jpg
Az újjávarázsolt kikötővárosi házacskák egyike

Az alattunk – Szegváriék, Ágikáék alatt lévő – szinten Sallay András, a volt kiváló jégtáncos lakik. Szegvári Károly kérte meg egy alkalommal, amikor felkészülő edzésre Londonba utazott, próbálná megkeresni a műterme egykori művész gazdájának leszármazottait. András még kifelé a vonaton szóba elegyedett az egyik ülésszomszédjával, aki véletlenül ismert engem. Összehozott minket, és már abban az évben, ha jól emlékszem 1980-ban, mi is ideutaztunk apámmal, anyámmal. Egyébként édesanyám, Rosemary Marchioness Camden is képzett, kiállító festőművész volt. Őrület! Ez a palota még áll?! – döbbentünk meg. Most alaposabban is tanulmányozhatom, nem mint akkor, huszonkét évesen. És festem is az utcáról, odabentről. Aztán ha visszajövök, már kész az újrakezdett festőprogramom. Elindulok az állvánnyal Zuglóban, vászonra kerülnek a legszebb, de szomorú sorsra jutott házak. Hátha itt is akad majd egy mecénás, aki pénzgyűjtő marketingjéhez felhasználja, ha a képet megveszi.

Harmadik kép
A László – azaz Laub – Fülöp családjára vonatkozó legkorábbi adatok a 19. század közepi Pest-Budára vezetnek. Édesanyjának, Goldreich Johannának az apja, Bernhard kóser mészárosként dolgozott akkor a Tabánban. Idővel áttette üzletét a Terézvárosba, a mai Rákóczi útra, végül az 1880-as években a Népszínház utcában kötött ki. 1897-ben halhatott meg. Legalábbis ebben az esztendőben kelt az a hagyatéki dokumentum, amelyből sajnos csak a leszármazottai nevét tudhatjuk meg, semmi egyéb konkrétumot. Öt gyermeke volt. Adolf örökölte az üzletet-szakmát, Róza nevű leánya egy tőzsdeügynök felesége volt, Dávid fia „vattagyáros” Pécelen, Anna pedig dr. Frim Jakab felesége lett, a máig emlegetett Frim-intézet alapító igazgatójáé – ez volt az első modern gyógy­pedagógiai intézmény Magyarországon (1875). Mindőjük közül úgy látszik, hogy Goldreich Johannának sikerült a legkevésbé a házassága. Egy – mint később kiderült, igencsak rossz természetű – női szabó, Laub Adolf vette feleségül. Öt gyermekük született, harmadikként a királyok későbbi portréfestője, Philip. Miután szédületes karrierje Bécsben, de főleg Londonban a csúcsra ért, négy testvére közül kettővel tartott fenn kapcsolatot. Marcellel, az öccsével, akinek kereskedői tevékenységét anyagilag is támogatta, és Rózával, Krämernével. Az ő férje kilétét nem tudjuk, még a keresztnevét sem, de azt igen, hogy az ő leányuk, Ilona lett László Fülöp legkedvesebb unokahúga, s hogy a festő édesanyja náluk talált menedéket utolsó éveire, élete hetvenötödik esztendejében, 1915-ben bekövetkezett haláláig. Goldreich Johanna erős karakterű, határozott, intelligens asszony volt, Philip fia imádta – de a férje, Adolf (maga László Fülöp jellemezte így a családi hagyomány szerint) „…zsarnok, aki sohasem tisztelte a feleségét és a gyermekeit.” Laub, a szabó 1888-ban halt meg, a ma Andrássy út 48-50-es számot viselő bérházban.


Philip_05.jpg
László Fülöp varázskastélyát örökíti meg Piers a nagyapja palettáján kikevert színekkel

László Fülöp abban az esztendőben Münchenben dolgozik és tanul – sőt, sikeres! –, az 1890-es évektől támogatni is tudja özvegy édesanyját, különösen 1907 után, amikor végleg Londonba költözik.


Philip_06.jpg
John, a legkisebb fiú: lányruhában


Negyedik kép
Hogy magyarnak vallotta-e magát? De mennyire! – meséli nagyapja műtermében Piers, az unoka. – Büszkén szerette Magyarországot. Azt a Magyarországot, amelynek dehogy is szegény zsidó! – ellenkezőleg, gazdag tekintélyes polgára volt. A család természetesen nagyjából tisztában volt gyermekkori státusával, s ugyanilyen természetes, hogy elnézték neki ezt a sznobságig fokozott önképét. (Nagy sznobok voltak egyébként Guinnessék is.) Alkalmazkodott az új életéhez. Méltóságos úrként viselkedett. Habár a nemesi címet a lombosi előnévvel csak 1912-ben kapta meg Ferenc Józseftől. Édesanyja halála után is gondosan ápolta budapesti kapcsolatait, főleg a művészvilággal. Megfestette Horthy Miklós és felesége portréját. Hogy mikor és hányszor járt idehaza, azt nem tudom, de házi filmfelvételeinek egy jelenete 1936-ban készült. Azt gondolom, majdnem biztos, hogy akkor jött utoljára. Hazafias érzelmeit akkor sem tagadta el, amikor ez nyilvánvaló kárt okozhatott neki – ahogy okozott is. Sok irigye áskálódott ellene – bennszülött angolok. Nehezen viselték, hogy egy idegen kap meg minden hivatalos elismerést, rangot és jól fizető megbízást. 1917 végén feljelentették, hogy az ellenségnek kémkedik. Az Intelligence Service csapdát állított. Ráküldtek egy magyar születésű titkos ügynököt, hogy „leleplezzék”. A férfi pénzt könyörgött tőle, haldokló édesanyjához kellett volna, a meséje szerint, Pestre utaznia. Amikor Philip Alexius de Laszlo a bankjegyeket átadta – mert átadta, soha nem tagadott meg semmit egyetlen hozzá forduló magyartól sem! – „tetten érték”. Azonnal letartóztatták, előbb a Halloway börtönben, aztán Brixton külváros börtönében raboskodott majdnem két hónapig. Míg végül angol művészbarátai közbenjárására – mert ilyenek is voltak – házi őrizetre enyhítették a büntetését. Bosszút azzal állt, hogy kettőzött erővel hajszolta magát. Úgyhogy 1918-ra utolérte az első szívroham. De még majd két évtizedig tartotta magát, 1937-ben vitte el a beteg szíve. Halálos ágyán, utolsó heteiben csak magyarul volt képes megszólalni. Senki se értette a szavát a családból. Legjobb barátját, Kisfaludi Strobl Zsigmondot kérte meg nagyanyám, Lucy, hogy utazzon hozzánk Londonba, sürgősen. Tolmácsnak. El is indult, de mire megérkezett, elfogytak a szavak, elfogyott az élet.


Philip_07.jpg
László Fülöp édesanyja 1915-ben, halála évében


Ötödik kép
Halálakor, nyolcvan éve, 1937-ben, több mint ötmillió fontot hagyott a családjára. Sokkal többet ért, mint amennyit ma ér ötmillió. Hatalmas és megbecsült életműve is meghatározó része az örökségnek. Főleg portrék. 1926-ban a Kodak alapítójának, George Eastmann nagyvállalkozónak az arcképét is megfestette. Tőle kapta azt az amatőr felvételek készítésére alkalmas, perforált filmszalaggal működő kamerát, amellyel utolsó évtizedében megszállottan forgatta képsorait az életéről. Egyórás DVD született az anyagból. Piers ezt most elhozta magával Budapestre. Néhány kockányit megmutatok majd a jelenetekből a februári BUDAPEST-ben. Noha minőségük nyomtatásban sok kívánnivalót hagy majd maga után, így is szerencsénk van…


Philip_08.jpg
A kis Laub Fülöp, legkedvesebb testvérével, Marcellel

 


Philip_09.jpg
I. Ferenc József portréja, amiért nemesi cím járt

 


Philip_10.jpg
Mostantól Zugló is állomása lesz Piers eddig London és Portugália közötti vándorútjának