A betűcsempék titka

A kilencvenes években BKV küldöttség járt az Európai Kulturális Hónap keretében Lisszabonban, Budapest (egyik) testvérvárosában. Ott persze felvették a kapcsolatot a helyi tömegközlekedési vállalat vezetőivel, és a tárgyalások végén kaptak egy ajánlatot, hogy a lisszaboni vállalat fővárosunknak ajándékozná a jeles portugál festő egyik művét. A művész, João Vieira hamarosan Magyarországra látogatott, végigjárta a metró állomásait, s úgy találta, hogy mozaikja elhelyezésére az észak-déli metró Deák tér állomásának középső falai lennének a legalkalmasabbak. A terv ezután a főváros illetékes bizottsága elé került, akik kikérték a Budapest Galéria véleményét. Szőllőssy Ágnes művészettörténész úgy vélte, hogy a az elhelyezés nem volna szerencsés, mivel a betűzgetéshez, a rejtvényfejtéshez hosszan kellene elidőzni a feliratok előtt, erre azonban az állomás szűk és forgalmas terében az utasnak nem lesz lehetősége. Ezért más helyszín felkutatását javasolta. A BKV viszont azzal érvelt a már korábban megbeszélt helyszín mellett, hogy új hely esetén újra ide kellene utaztatni a művészt, a csempék ugyanis az adott helynek megfelelő formában és méretezéssel készülnek. Így a végleges helyszín a Deák tér maradt. A csempéket Lisszabonban égették ki, 1996. augusztus 19-én avatták fel az alkotást. Az egyik oldalon, a csempés fal szélén egy kis megkopott táblácskát is felfedezhetünk a magyarázó szöveggel:


betvcsempek_1.jpg

Joao Vieira (szül. 1934), portugál festő munkája, készült a Fábrica Cerámica Viúva Lamegoban (Csempegyár), Lisszabonban. A Metropolitano de Lisboa (Lisszaboni Metró) ajándéka a Budapesti Közlekedési Részvénytársaságnak. Felavatva 1996. augusztus 19-én, a magyar államalapítás 1100. évfordulója alkalmából.

A művész az egyik oldalra portugál versek magyar fordítását, a másik oldalra magyar versek portugál fordítását helyezte el. A költők neve jól ki is vehető a nagyobb, négycsempés betétekben: József / Ady / Petőfi, valamint Camo˜es / Pessoa / Césaro.


betvcsempek_2.jpg

Félreértett Opiárium
A portugálokéi közül az első Pessoa: Opiárium című költeménye. Innen ered az a városi legenda, hogy a falra valami „drogos” szöveget tettek fel – ez nyilvánvalóan botorság, bár az első szó a falon valóban: „Opiárium”. Teljes szövege:
A LELKEMET NEM ÓPIUM SEBEZTE,
AZ ÉLETTŐL SÁPADOZTAM, DARVADOZTAM,
DE VIGASZOM RÉMLETT AZ ÓPIUMBAN,
KELET KELETJE CSÁBÍTOTT KELETRE.

MEGÖL, TUDOM, E FEDÉLZETI ÉLET
FEJEMBEN LÁZAS NAPOK KERGETŐZNEK.
EZERSZER JOBB, HA BETEGSÉG GYÖTÖR MEG.
AZ ALKALMAZKODÁSHOZ ÉN NEM ÉRTEK.

AZ ELLENTMONDÁSOS, ROSSZ CSILLAG-ÁLLÁS
ARANY SEBEKKEL UTAMAT KISZABJA.
ÖNÉRZETEM LECSÚSZIK A HABOKBA,
IDEGCSOMÓIM HULLÁMOK CIBÁLJÁK.
A KÉPZELET TORZ LENDÍTŐKERÉKKEL

A KATASZTRÓFÁT MŰKÖDÉSBE HOZZA,

EGY KERTBEN RÁLELEK A VÉRPADOKRA,

SZÁRUKAT VESZTETT VIRÁGOK KÍSÉRNEK.

A szöveg csak odáig van fent a táblán, hogy A KA..., itt ér véget a betét. Az IDEGCSOMÓIM szó sincs az „igazi” helyén.

A középső, nagy blokkban 3 vers részlete olvasható, itt a sortörést semmi nem jelöli, azt a megfejtőnek kell kitalálnia. Az első versrészlet Luís de Camo˜es: Mit akartok, örök vágyakozások? című költeményéből való:

MIT AKARTOK, ÖRÖK VÁGYAKOZÁSOK?

MILY REMÉNYEKKEL ÁLLTOK MÉG ELŐ?
NEM TÉR VISSZA A TOVASZÁLLT IDŐ,
S HA VISSZATÉR IS, VONÁSAI MÁSOK.

JÓL TESZITEK, ÉVEK, HOGY TOVASZÁLLTOK,

MERT BÁR MINDŐTÖK KÖNNYE RÖPPENŐ,
HAJLAMOTOK NEM MINDIG EGYEZŐ,
S AZ ÓHAJ NEM ISMER EGYFORMASÁGOT.

MI KEDVES VOLT, MÁS BENNE MÁR A LÉNYEG;
MERT A NAPOK MÚLÁSA LETÖRÖLTE
A RÁTAPADT ELSŐ GYÖNYÖRŰSÉGET.
A második vers költője a betétben Césaro-ként szerepel, teljes neve Cesário Verde.

CESÁRIO VERDE: BEZÁRT ÉJ

EMLÉKSZEL-E MONDD AZ ELMÚLT SZOMBATRA:
LÉPÉSEINK LASSÚ KOPPANÁSAI,
FÖLÖTTÜNK A MERENGŐ GÁZ SÁRGA LÁNGJA,
S A HOLDFÉNY TEJFINOM SIMOGATÁSAI?

A SZŰK UTCÁCSKÁKRA JÓL EMLÉKSZEM ÉN,
HOL KÉZ A KÉZBEN KÓBOROLTUNK KETTEN:
A HÁZAK HOMLOKÁN OTT SÁPADT A FÉNY;
S ABLAKUKBAN SZOMSZÉDASSZONYOK FECSEGNEK.

NEM FELEJTEM MINDAZT MIRŐL MESÉLTÉL
EGY DÚSAN FARAGOTT KOMOR TEMPLOMNÁL;
SEM A CÉDRUST, MELY HÁJBÓL S HALÁLBÓL ÉL,
S BÁJOS TEMETŐKERTEK REJTEKÉN ÁLL.

ELINDULTUNK, TUDVA AZ ALKONY KÖZEL,
MÉGIS MEG-MEGÁLLVA HALADTUNK TOVÁBB; -
DE KEDVETLENSÉGEM SEM FELEJTEM EL,
S A SZAGGATOTT JELET: MINT MÚLTAK AZ ÓRÁK. (...)

A harmadik vers költője Fernando Pessoa, a vers címe: Ő, az az aratómunkásnő énekel (Kukorelly Endre fordítása).

PESSOA: Ő, AZ AZ ARATÓMUNKÁSNŐ ÉNEKEL

Ő, AZ AZ ARATÓMUNKÁSNŐ. ÉNEKEL
SZEGÉNY, TALÁN BOLDOG IS, AZT HISZI;
ARAT, S AZ ÉNEK SZÁLL AZ ÉGBE FEL,
DERŰS ÉS NÉVTELEN ÖZVEGYSÉGGEL TELI.

ÉS HULLÁMZIK, MINT EGY MADÁR DALA
AZ ÉGEN, AMELY TISZTA, MINT A KEZDET,
S HAJLIK, AHOGY HAJLIK AZ ÉG FALA,
ÉS LÁGY FOLYAM, ÉS MEG SOHASE RESZKET.

ÖRÖM HALLGATNI ŐT, S ELSZOMORÍT,
E HANGBAN ÉLNEK A MEZŐK S A RÉTEK
S A MUNKA IS, E DAL ÚGY ELBORÍT,
ÉS MINTHA MÁS OKA IS LENNE, MINT AZ ÉLET.
(...)

Az utolsó portugál vers, a jobb oldali táblán: Luís de Camo˜es: Hibáim, balsors, lobogó szerelmem (Hárs Ernő / Mohácsi Árpád fordítása):

LUÍS DE CAMO˜ES: HIBÁIM, BALSORS, LOBOGÓ SZERELMEM

HIBÁIM, BALSORS, LOBOGÓ SZERELMEM
ESKÜDTEK AZ ELVESZTÉSEMRE ÖSSZE;
FELESLEGESEN TETT SORS, HIBA TÖNKRE,
MERT ELÉG VOLT ÁMORT MAGÁT VISELNEM.
RÉG MESSZE MÁR; DE ITT A KÍNJA BENNEM
MINDENNEK MÉG, MI MÚLTAMAT GYÖTÖRTE,
S VAD KESERVEK MEGGYŐZTEK FELŐLE,
HOGY NEM ÉLHETEK SOHA ÖNFELEDTEN.
(...)

És jöjjenek a magyarok!
Ha átsétálunk a másik oldalra, az első tábla első verse így kezdődik: Liberdade, Amor. Most már nem is olyan nehéz kitalálni, ugye? Ez Petőfi Sándor: Szabadság, szerelem című verse. Ez az egyetlen költemény, amely teljes terjedelmében olvasható a falon. Portugálul: AMOR E LIBERDADE! / AMBOS ME PELA LIBERDADE SACRIFICO / O MEU AMOR.

Ezután Petőfi egy másik verse kezdődik el: A nép nevében (Em nome do povo) című. „Még kér a nép, most adjatok neki...”, azaz: „O povo ainda pede, dai lhe agora!” A fordítás Yvette K. Centeno munkája.
A középső üléssor feletti hosszú szakasz itt is három részből áll. A legelső dupla trükkös: nem csak a sortörések nincsenek jelezve, hanem a vers e helyen nem is itt kezdődik, hanem az utolsó táblán, és itt csak folytatódik! József Attila: A Dunánál című költeménye: portugálul. Ezután, az ADY / YDA betét körül Ady Endre: Elillant évek szőlőhegyén (Na vinha dos anos fanados) című verse következik, Égito Gonçalves fordításában. Kevésbé ismert Petőfi másik verse, Az Álom (O Sonho) című, ennek fordítója szintén Yvette K. Centeno volt. Az utolsó blokkban pedig jól felismerhető az O Danubio kezdetű vers. József Attila: A Dunánál című verséről van szó. Itt az utolsó táblán kezdődik, és középen folytatódik, ráadásul pont az összeköttetést jelentő szónál még egy hiba is éktelenkedik (egy E betű helyett egy kagylóforma díszcsempe szerepel, betű nélkül). A cessou szónál ugrunk a jobb oldali tábláról a középső tábla bal felső sarkába. Itt egy kicsit megakadtunk a műfordításnál, ugyanis nagyon úgy tűnik, mintha két fordító – Égito Concalves és Ernesto José Rodrigues – fordításait kombinálták volna össze.

Tanulság?
Aki nem tud portugálul, ne installáljon portugál nyelvű verssorokat.


A Fővárosi Blog szerzője, Papp Géza, valamint a Gyuricza Blog szerzője, Gyuricza Gábor közösen nyomozták ki a verseket és a betűcsempék történetét. Sokáig a BKV-nál sem ismerték a megfejtést! A helyes válaszokat végül a Metropolitiano de Lisboa (a helyi tömegközlekedési vállalat) honlapján megrendelt kiadvány adta meg, ahol részletesen felsorolták a verseket, valamint az alkotás folyamatáról készült fotókat is bemutatták. A teljes, részletes megfejtés a http://fovarosi.blog.hu/tags/betucsempek oldalon olvasható el, három részben.