TERESEDÉS Ferencvárosi szívcsakra

Leendő bakancslistánk egyik tétele lehetne, hogy a Kálvin tér felől indulva „átkrúdyzzuk” a Rádayt, azaz végigeszünk-iszunk benne minden gasztrolokalitást. Majd kiérkezve a térre nagy levegőt veszünk, és körülbokázzuk a templomot. Azután a Nándoriban flódnizunk, a zeneiskolában jódlizunk és kész. Mit nekünk Ibiza? Seychelle?

A Bakáts tér tudvalevőleg a francstadti lét örök körforgásának a helyszíne: születéstől a halálig, kórháztól a templomig, iskolától a házasságkötő teremig mindent egy helyen meg lehet találni, az embernek ki sem kell tennie a lábát. Ráadásul az életút alatt adódó apró-cseprő ügyeket manapság a kormányablakoknál intézhetjük el az itt székelő önkoriban.
Csak tessék, csak tessék, folyton-folyvást! Ami itt nincs, az nem is hiányozhat! Ha mégis, akkor kívülebb tágasabb, el lehet innen menni. De levelet ne küldjön kiskegyed amonnan, mert egy fabatkát sem ér a szavazata, legalábbis az alkotmánybírák szerint.
Erről persze a tisztességesen működő kilencedik kerületi elöljáróság nem tehet. A vérbeli ferencvárosi különben is mindhalálig az marad. Tárulnak viszont az ablakok a körül levő pompás bérházakban is minél szélesebbre, hogy Ybl Miklós tökéletes arányú alkotását tisztán láthassák. A kisebb költségvetésű pályázat győzedelmeskedett Steindl Imre neogót vázlata ellen. A rákosi homokon lévő telket még Fellner János bognármester ajándékozta 1795-ben az akkor alig három éves Ferencvárosnak. A helybéli polgárok – kosárkötő, kordovános, molnár, sütő, halász és szappanos mesterek – áldozatkészsége nyomán 1822-től már állt egy kisebb templom, amelyet az 1838-as árvíz súlyosan megrongált.
A városrész 529 házából 438 összedőlt, 72 megrongálódott, és csak 19 maradt sértetlen. Rottenbiller Lipót pesti polgármester ténykedése után 1865-ben indult meg az újabb építkezés Wagner János vállalkozó által. A neoromán stílusú Bakáts téri Assisi Szent Ferenc főplébániát, avagy Belső-ferencvárosi plébániatemplomot 1879. április 24-én, I. Ferenc József és Erzsébet királyné ezüstlakodalma napján szentelték fel. A 66 méter hosszú és csak néhány centivel magasabb épület belső terét Lotz Károly és Than Mór 29 freskóval gazdagította, Scholtz Róbert díszítőfestéssel pingálta. Walser Ferenc öntödéjéből származó,1562 kilós nagyharangjának felirata: „A mélységekből kiáltok uram hozzád.” (Ezt egy régi könyvben olvastam, mert lusta voltam felmászni odáig.)


Teresedes_1.jpg

Tulajdonképpen tévedés, elírás a tér elnevezése, hiszen az erdődi kerékgyártó fia, Bakócz avagy Bakács Tamás – a majdnem pápa – tiszteletére kapta nevét.
Majdnem Szent Ferencnek köszönhettem életem első külföldi útját – ha nem számolom előtte a nyolc-tíz prágai sörtúrát –, vagyis a róla készült Franco Zeffirelli filmnek, a Napfivér, Holdnővérnek (1972). A történetet olyan dolgok teszik örökérvényűvé, mint a szeretet, a hit, a hűség, az önfegyelem, a jóravaló törekvés. És a felülmúlhatatlan toszkán táj, amit Gulácsy Lajos egyedi, vizionárius módon tudott megjeleníteni. Ráadásul Szerb Antal akkoriban tudatta velem, hogy „a földrajz a legerősebb afrodiziákum” és ezek után már nem volt más választásom, 1986 nyarán végigstoppoltam Itáliát: Velence, Padova, Ferrara, Firenze, Assisi, Siena, Róma, Nápoly, le egészen Szicíliáig, Taormina és Siracusa. Nyakig mártóztam a művészetekben örök élményeket szerezve. Ez megint milyen jó lehet egy bakancslistához!
De visszakanyarodva Ybl mester művéhez, ráférne egy alapos ráncfelvarrás, amint a térre is. Ez a megújulás be van ígérve közel három éve. A tervek alapja, hogy az útburkolatokat a járda szintjére emelik, akadálymentesítve ezzel a gyalogos forgalmat. Biztosítják a bicikliseknek a biztonságos áthaladást, és az autósok számára rendezett parkolókat alakítanak ki, ami vélhetően kevesebbet jelent. Felfrissítik a zöldfelületeket is, díszburkolata lesz a térnek és egy szökőkút, valamint nyilvános wc is helyet kaphat.
Ha az épület kívülről is ragyogna, lebonthatnák végre az ocsmány ácsolatot a bejárata elől. Mert Isten háza belülről nagyon hatásos – garantáltan közelebb kerülünk önmagunkhoz – nem különben az altemploma. A huszonkétoszlopos katakombából felbotorkálva a napvilágra – hátra nem nézve! – magányosan kelünk át a Styx folyó vizén a hyperboreioszok földjére, hol felködlik a homályból az Orfeusz söröző cégére.
Feloldozva bűneink alól adjuk fel az addigi kocsmákkal kapcsolatos sztereotípiákat, és ideiglenesen térjünk meg a sör istenéhez. A beltérben Orpheusz és Eurüdiké már 1985 óta randevúzik, persze csak a helyiség művészi falfestményein. A névadó lírai lantos még látványos ólomüveg kompozíciót is kapott. S jutna eszembe még számtalan szebbnél szebb dallam Monteverdi, Telemann, Gluck, Liszt Ferenc, Offenbach vagy Stravinsky kottáiból, ám mégis Marcel Camus feledhetetlen filmje, a Fekete Orfeusz (1959) ugrik be elsőként, amiben a szüzsét a Rio de Janeirói karnevál idejére helyezték.
Halálosan jó benne a bossa nova. És Rióban rendezik idén a XXXI. nyári olimpiai játékokat.