Hadityúkok az orfeumban

Az 1916 tavaszán kezdődött több hónapos verduni vérfürdő felemésztette a német egységeket, és súlyos helyzetbe sodorta a központi hatalmakat a nyugati hadszíntéren. A németek korlátlan tengeralattjáró-háborút hirdettek, az USA hadba lépett az Antant oldalán. A Balkánon a Monarchia megpróbálta felmorzsolni az albán és montenegrói területek ellenállását, de Durazzo sikeres elfoglalása után az Antant újabb szerb hadosztályokkal erősítette meg a Szaloniki vonalat. Bár Szerbia vereséget szenvedett, délen így mégis tartós front jött létre. Márciusban támadásba lendült az olasz hadsereg Isonzónál, ezért az osztrák-magyar főparancsnokság komoly erőcsoportosítást hajtott végre az Alpok felől a megsemmisítésükre. Majdnem sikerült kiütni az olaszokat a háborúból, de a májusi asiagói csata már nem alakul szerencsésen…

1916 februárjában 42 ezer 642 hadirokkantat tartottak nyilván Magyaroszágon. Országos akció indult a házi szükségletet meghaladó élelmiszerkészletek felkutatására, lefoglalására. Egyötödét a feljelentő, másikat az elkobzó kaphatta meg, háromötöde a rokkant katonák segélyalapját képezte. A fővárosban nem volt elég tej, ezért a Központi Tejcsarnok Vállalat 180 üzlethelyiségéből 120-nak felmondta a bérletét. A kávéházak is föl nélkül adták a kávét. Megtiltották a fényűzési cikkek behozatalát, forgalmazását: füge, narancs, csipke, selyem, márvány, alabástrom, szőnyeg, stb. A sörgyárak árpakészletét is megcsapolták. Pacalt és velőt már csak Bécsbe szállítottak. Az Est kabaréestet szervezett a megvakult katonák számára Nagydiófa utcai helyiségében. Vajon mit csinált szabadidejében és a tábori körülmények között a katona, hogyan, s mivel szórakozott, ha a körülmények ezt egyáltalán lehetővé tették?


hadityuk-01.jpg

 


hadityuk-02.jpg


A múzsák nem hallgatnak… / legfeljebb pironkodnak

Sokan ragadtak tollat az alanyi költők közül, bár ne tették volna. A valóságos és drámai harcok közepette a nemzeti költészet az ideológia kiszolgálójává vált. A „jobb esetben” tábortűz – és nem az íróasztal – mellett farigcsált népies rigmusok a magyarság élet-halálharcát, a nemzeti létünk jelentőségét hangsúlyozták. És tucatjával jelentek meg „névtelen katonák” emlékezései, versei, hadifogoly-élményei, háborús regényei, amelyek nagyon kevés esztétikai-irodalmi élményt nyújtottak. Ezek többsége – az egyén tragédiáját tiszteletben tartva – puszta hazafias megnyilvánulás, és kevés teret ad a kritikának, az egyedi gondolatnak.


hadityuk-03.jpg

 


hadityuk-04.jpg

Gyulai Ágost Háborús antológiája 1915 végén 289 lírikust szólaltatott meg. „Egy európai nemzet líráján sem rezdült meg annyiszor a hazafiság húrja, mint a magyarén.” Ma talán egy tucat ismerős nevet emelhetnénk ki közülük. Ambrus Zoltán szerint másfél évnek kellett eltelnie a háborúból ahhoz, hogy a „hivatásos” magyar írók a háború testi és lelki megpróbáltatásait őszintén ábrázolják, és ne hatásvadász fércművekkel bombázzák az olvasókat. Legjobb példája ennek Molnár Ferenc Fehér felhő című színdarabja, amit éppen száz évvel ezelőtt mutatott be a Nemzeti Színház, Hevesi Sándor rendezésében, Bajor Gizi és Rajnai Gábor szereplésével. (A jubileum alkalmából most újra műsorára tűzte a Nemzeti.) Valódi szakmai és közönségsikernek bizonyult, meg is kapta a jelentősnek számító Vojnich-díjat.

„A pesti egy negyedóráig mindenen mulat”

Érthető a háborús művek népszerűsége ebben az időszakban, hiszen a nézőteret leginkább olyanok töltötték meg, akiknek szerettei, rokonai a harcmezőkön küzdöttek. Másrészt talán még inkább igényük volt az embereknek a kikapcsolódásra, ha csak néhány órára is, de elfeledni a szörnyűséget, fájdalmat.
Természetesen a könnyedebb múzsa szerzői gárdája is hamar rátalált a háborús motívumokra, és azokat kiszínezve, felnagyítva tálalták a közönségnek. Az orfeumok, kabarék és mulatók színpadán a házmesterek és cselédlányok szerepkörét átvették a hadbavonult kedvesek, a hadityúkok, a kávéházi Konrádok, a háborús nyerészkedők, a gyászoló/kikacsintó özvegyek, a hadikölcsön. De a humor és a frivolság mellett a szövegekben megjelent a távollévőkért való aggódás, a kedves elvesztésének félelme, a buzdítás a kitartásra.
A komikus és szatirikus jelenetek, dialogizált írások, blüettek, tréfák, nóták, sanzonok és a mindig népszerű kuplék közötti szüneteket a konferanszié fűszerezte napi friss aktualitásokkal. Ennek a műfajnak, a strófás, refrénes, nagyvárosi utcadalnak számos elismert írója és zeneszerzője közül említsük meg itt többek között Gábor Andor, Emőd Tamás, Harsányi Zsolt, Kalmár Tibor, Harmath Imre, Weiner István, Reinitz Béla, Nádor Mihály, Hetényi Heidlberg Albert nevét. A kuplé igazi hatása, sikeressége mégis az olyan tehetséges előadóművészek interpretálásán, poentírozásán múlott, mint például Solti Hermin, Vidor Ferike, Kökény Ilona, Sólyom Janka, Papp Jancsi, Boross Géza, Kőváry Gyula, Gyárfás Dezső.

A kiadók és kabarék a népszerűsítés érdekében folyamatosan megjelentették a részletes műsoranyaggal és dalszövegekkel ellátott kis füzeteket és kottalapokat. Ilyen nívós kuplécsokrot találunk az első háború idejéből a Pesti nóták és kuplék című albumban: Száva partján; Ha elmész a csatába; Egy búcsúcsók hazám felé; Hindenburg, oh komm ein bischen Pestre; Messze földön idegenben; Ha majd a trombiták utolsót fújnak; A haldokló katona dala; Ha visszajöttök; Singer Gyula hadseregszállító; Elment – és így tovább.
Ebben az időben a Medgyaszay kabaréban a Pufi a háborúban, a Fővárosi Orfeumban a Gyárfás a lövészárokban aktuális jeleneteit láthatta a pesti közönség, a miheztartás végett. A Nyugat Mozgóban az Esküvőről a kaszárnyába című bohózat, a Mozgókép Otthonban A rezervista kadét, majd A tiszti kardbojt, a Corsóban A világháború története, az Apollóban a Zeppelin „félelem komédia” került színre. A nagyszínházak sem maradhattak le: a Vígben az Akik itthon maradtak, a Királyban Pásztor Árpádtól a Ferenc Jóska azt izente című darabot adták.

Bakamurik kimenőn és a fronton

A szabadságolások alatt a fővárosban elsősorban a városligeti vurstli, az Angolpark, a mozgóképszínházak és az olcsó kabarék nyújtottak lehetőséget a kikapcsolódásra a kispénzű bakák számára. A búfelejtés vagy az örömkönnyek hullatása kocsmák és olcsóbb vendéglők asztalainál kezdődött, és általában ott is végződött. Gyakran a zöldterületek, parkok padjai, esetleg bokrai – Mautner Ödön magkereskedő, kertész, szakíró nevéből: „hotel Mautner” – kínáltak kényszermegoldást meghittnek nem nevezhető együttlétre az éppen ügyeletes kedvessel. A garniszálló már luxushelynek számított az enyelgésre.
Tudvalevő, hogy Budapesten virágzott a prostitúció, örömlányok és „hadityúkok” uralták a terepet még a főutakon is. Ezidőtájt több mint húsz nyilvános engedéllyel rendelkező bordélyház várta tárt karokkal a húspiacra éhezőket. A mellék­ágazatba beszálltak a pillanatnyi örömre vágyó cselédlányok, a férjüket-társukat régóta hazavárók, a már özvegyek és a kikapós polgárasszonyok is. A testi gyönyör mellett az esetleges keresetkiegészítés sem volt mellékes szempont.


hadityuk-05.jpg

 


hadityuk-06.jpg

A hadbavonultak elsődleges mulatsága a nótázás volt, táborban, trénben, kórházi ágyon, végkimerülésig. Elvétve gramofon, több helyen csak egy-egy hangszer, nyirettyű vagy a cigány hadikürtös szolgáltatta a zenét. Tűzszünetben és őrségben is (!) kártyáztak a sáncárkokban. Mindenhol kialakítottak teázásra, kávézásra alkalmas helyiségeket is, de a dohány volt a legnagyobb drog.


hadityuk-07.jpg

A Doberdó közelében lévő táborban a hadtestparancsnok, József főherceg mindent megtett, hogy katonái feltöltődjenek, és ne unatkozzanak pihenőidőben. 1915 októberétől a helyben talált kőanyagból komplett, lakható, fűthető barakkváros készült. Kuglizót és láncos hintát is felállított vitézei örömére, 1916. március 1-jén pedig megnyílt a tábori mozi: „Délután nagy mozinknak ünnepélyes megnyitása volt, melyen 500 emberem volt jelen, ezt pihenő csapataim részére építettem. Egy nagy barakk egy dolinában, közvetlen a segeti tábor mellett. Mostantól naponta 2 órától fogva 8-ig van ott előadás, hogy úgyszólván minden pihenő emberem naponta egy filmet láthat.” (nagyhaboru.blog.hu)
A betűre szomjazók sem maradtak hoppon, áprilistól megnyitott a könyvtár, ahonnan magyar és német nyelvű köteteket lehetett kölcsönözni, két hétre. A lelki gondozásra a táborban felekezet szerint négy kápolna és egy zsidó templom épült. Számos helyen időszakosan megjelenő hadiújságokat állítottak össze. A Négyes-honvédek még frontkabaréjuk műsorának szövegkönyvét is kinyomtatták.
Különösen erős volt az igény a magyar kultúrára a hadifogolytáborokban, ahol számos amatőr színtársulat alakult: Krasznojarszkban, Berezovkában (ahogy erről a BUDAPEST márciusi számában Daniss Győző cikkében olvashattak), Tomszkban, Ile d’Yeu-ben. A férfi primadonnák megjelenése is hozott egyfajta lelkesedést a hadifogságban sínylődők számára. De hivatásos frontszínházak csak 1917 tavaszától működtek.


hadityuk-08.jpg
Molnár Ferenc haditudósító a Képes Ujságban

 


hadityuk-09.jpg
Tábori mozi és kávéház az olasz-osztrák fronton

Sokan a kézimunkát választották: fát farigcsáltak, lőszerhüvelyt, dohányos szelencét karcoltak emléknek vagy időtöltésk éppen. És legfőképpen vártak, várták a háború végét, amiről nem sejtették, milyen borzasztóan messze van még.