Mágnás Elza születése és halála

Január 10-én zárta be kapuit a Kiscelli Múzeum Holttest az utazókosárban – A Mágnás Elza-rejtély című remek időszaki kiállítása, amely Budapest egyik legismertebb örömlányának, az 1914-ben meggyilkolt, majd a Dunába dobott Mágnás Elzának az emlékét idézte fel.
A tavaly június 11-én megnyílt tárlattal kapcsolatban fel kell hívnunk a figyelmet egy 2014-ben Perényi Roland szerkesztésében megjelent könyvre, amely ugyanazt a címet viselte, mint a kiállítás. Szerzői az első világháború előtti Magyarország egyik legismertebb és egyben legszörnyűbb bűnesetét és annak utóéletét dolgozták fel.


Elza_01.jpg

De mi volt maga a bűntett? Nos, 1914. január 9-én Kóbori Rózsi házvezetőnő és szeretője, Nick Gusztáv állástalan péksegéd nyereségvágytól vezérelve meggyilkolta Rózsi munkaadóját, Mágnás Elzát Fő utca 76. szám alatt lévő lakásában. Kóbori tervének megfelelően Nick egy törölközővel megfojtotta a fürdőszobából kilépő asszonyt, majd a testét egy utazókosárba gyömöszölve azt ketten a Duna vizébe vetették. Másnap, 1914. január 10-én azonban a folyó partra vetette a kosarat a Margit (a mai AngeloRotta) rakpartnál, ahol is két kocsis megtalálta. A hatóságoknak kellett pár nap a holttest beazonosításhoz, mivel mindössze egy hálóing volt rajta. Munkájukat azonban megkönnyítette, hogy a halott feltűnően szép külsejű, ápolt körmű, szőkére festett hajú nő volt.
Miután 1914. január 15-én fény derült a személyazonosságára, hamarosan letartóztatták az elkövetőket, akik végül beismerték a tettüket. A házvezetőnőt és szeretőjét először kötél általi halálra, majd életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. (Kóbori Rózsi 1926-ban a márianosztrai börtönben, Nick Gusztáv pedig – miután 1929-ben szabadlábra helyezték – Budapesten, az 1970-es években hunyt el.) E hátborzongató, mondhatni addig példa nélküli bűneset annyira közismert lett Magyarországon, hogy a korabeli sajtó szinte csak ezzel az üggyel foglalkozott. A szörnyű gyilkosság megihlette – többek között – Ady Endrét és Krúdy Gyulát is.


Elza_02a.jpg

A 102 esztendővel ezelőtt történt bűncselekmény „főszereplőjének”, azaz magának az áldozatnak eddig ismeretlenek voltak a pontos életrajzi adatai. Ezért vállalkoztam arra, hogy megkeressem Mágnás Elza, polgári nevén, Turcsányi Emíliának (vagy más forrásokban Erzsébetnek) hívott asszony születési (illetve Magyarországon 1895-ig, a polgári anyakönyvezetés bevezetéséig keresztelési) és halotti anyakönyvi bejegyzéseit. Kutatásaimat siker koronázta, és így, az alábbiakban megjelenhetnek az áldozat életének legfontosabb dokumentumai, a kezdetnek és a végnek, azaz születésének és halálának leghitelesebb, hivatalos forrásai.
Mágnás Elza latin nyelvű keresztelési anyakönyvi bejegyzését Szlovákiában, a Nyitra Megyei Levéltárban (Štátny archív v Nitre), a pecsenicei római katolikus egyház matrikuláiban (Zbierkacirkevnýchmatrik. Rímsko-katolíckyfarskýúradPecˇenice. Inv. cˇ. 955. Fol. 124.) találtam meg. A dokumentumból megtudhatjuk, hogy „StephanusTurcsan” római katolikus vallású molnár és a szintén római katolikus vallású „Maria Zwara” törvényes lánygyermeke, EmiliaMagdalena 1880. július 17-én született a pecsenicei plébánia malmában, és 1880. július 22-én nyerte el a keresztség szentségét a helyi plébániatemplomban. Keresztszülei az alsó-györödiSáfár Franciscus és a felső-prandorfi Farkas Emilia voltak, a keresztség szentségét pedig Ernestus Zlatnyánszky, a helyi plébános szolgáltatta ki a gyermeknek.


Elza_02b.jpg

A fentebb idézet forrásból kiderül tehát, hogy a Mágnás Elza vezetékneve nem Turcsányi, hanem Turcsán volt, születési helye pedig – mint ahogy az a 2014-ben megjelent dokumentumkötetben is szerepel – nem a Hont vármegyei Bát (ma a szlovákiai Bátovca), hanem a tőle három kilométernyire fekvő Pecsenic (1891-től Hontbesenyő, ma Pecˇenice) község. Továbbá hogy az apa, Turcsány István nem „a legalsóbb néposztályból jött” – mint ahogy azt eddig tudtuk –, hanem a plébánia vízimalmának a molnára, azaz a falu megbecsült mesterembere volt.
A másik dokumentum Mágnás Elza halotti anyakönyvi bejegyzése, amelyet Budapest Főváros Levéltárában, a II. kerület anyakönyveiben (XXXIII. 1. a. Az állami anyakönyvi másodpéldányok levéltári gyűjteménye. Budapest, II. kerület. Halotti anyakönyvek. 277/1914. fsz.) leltem meg.


Elza_03.jpg

Ezen – újabb adatokat ugyan nem tartalmazó – dokumentum szó szerint így szól.

Folyószám: 277
A bejegyzés ideje: 1914. febr. 4.
Az elhalálozás ideje: 1914. jan. 9. du.1/2 10 óra
Az elhalt családi és utóneve, állása (foglalkozása), lakhelye: Turcsán Emilia Magdolna
magánzó
Budapest
II. Margit rakpart 46.
Az elhalt vallása: r. kath.
Az elhalt életkora: 33 éves
Az elhalt házastársának családi és utóneve: ---
Az elhalt szüleinek családi és utóneve: néhai Turcsán István Zvara Mária
Az elhalálozás helye, ha az elhalálozás nem az elhalt lakásán történt: ---
A halál oka: megfojtás, fulladás
Bejelento: Zvara Mihály sk.
V. Csáki u 19.
Anyakönyvvezető:

Godán István sk. anyakönyvvezető h.