Tarján Vili babérkoszorúja

 

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum a Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ segítségével páratlan kincshez jutott: a New York kávéház egyetlenként megmaradt régi vendégkönyvéhez. Nemcsak a benne sorakozó autogramok önmagukban vett értéke miatt tekinthető kincsnek – egy eredeti Thomas Mann aláírás a piacon két-háromezer dollárt is megér –, hanem mert tudósít a főváros két háború közötti korszakának élénk kulturális, idegenforgalmi életéről, a társaságok összetételéről is.

A legendás kávéház történetében kiemelkedő időszak volt az, amikor – 1920 és 1936 között – Tarján Vilmos vezette. A New York a világháborús évek mélyrepülése után megint Budapest első számú látványossága lett, a város kimagasló személyiségei látogatták, és szinte kötelezően oda vitték külföldi vendégeiket, köztük világsztárokat is.


Tarjan-01.jpg
Tarján Vilmos fénykorában, az 1930-as években

A vendégkönyvi bejegyzések, rajzok, kották 72 oldalon sorakoznak, 1928 januárjától 1936 augusztusáig. (Két év kihagyás után 1938 júniusától 1941 májusáig még négy oldalon van pár autogram és egy francia nyelvű üdvözlet, amelyek Tarjánék későbbi üzletében, a Lukács fürdő vendéglőjében kerülhettek a könyvbe.) Sajnos egyelőre nem sikerült mindent kisillabizálni, de az eddig azonosított mintegy 160 név is parádés virágcsokornak mondható.


Tarjan-02.JPG

Megpróbáltam szemezgetni, kideríteni néhány híres vendégről, milyen alkalomból jártak Budapesten.

Színészek, bárók, vívóbajnokok
Az első két aláírás 1928. január 30-án került a nyitó oldalra: Németh Mária operaénekes és Franz Schalk osztrák karmester vacsorázott együtt Tarjánnál. Schalk pár nappal korábban dirigálta az Operaházban a Figaro lakodalmát (sic!) és a Filharmónia Zenekar Bach–Händel estjét, óriási sikerrel. Régóta ismerték egymást: négy évvel korábban Schalk szerződtette Németh Máriát a bécsi állami operához. Egy hónappal később itt egy láthatólag összetartozó színházi kompánia:Péchy Erzsi, Nádor Jenő, Beöthy László színigazgató, Ódry Árpád, Rátkay Márton, Zilahy Lajos és két érdekes alak a „felső tízezerből”: Kohner Willy báró és Álgya Sándor altábornagy. Szirmay Albert új operettjének bemutatóját nézték meg a Király Színházban, utána jöttek vajon, vagy valamelyikük saját előadása után? Színészekből amúgy sose fogyunk ki: később majd jön Márkus Emília – Márkus József főpolgármester húga – a férjével, Párdány Oszkár miniszteri tanácsossal, fivérével, Márkus Jenő színházi titkárral, Uray Tivadarral, Gaál Franciskával és a cechet valószínűleg álló báró Krausz Simon bankárral, aztán Somogyi Nusi és a Góth házaspár, Alpár Gitta, Gombaszögi Frida, Paulay Erzsi, Darvas Lili…


Tarjan-03.JPG

1928. március 28-án a Budapesti Hírlap részletesen beszámol a Magyarországon élő jeles olasz vívó, ItaloSantelliszervezésében másnap kezdődő „vívóakadémia” résztvevőinek fogadtatásáról: „A kormány képviseletében megjelent a pályaudvaron bárciházi Bárczy István miniszterelnökségi helyettes-államtitkár, a Magyar Vívó Szövetség képviseletében Rakovszky Iván nyugalmazott belügyminiszter, a Szövetség elnöke, akik az akadémia rendezője, SantelliItalo lovag vívómester társaságában várták a trieszti gyorsvonat érkezését. Zúgó éljenzés és az olasz himnusz dallama köszöntötte a kocsikból lelépő olasz vívóbajnokokat. Elsőnek a nálunk is jól ismert OrestePuliti ugrott a perronra. (…) Sorjában jöttek utána a többi olasz vendégek, Bini, Marzi, Pignotti, Alochio, Salafia, Carlo és RenatoAnselmi, akiket Santelli mester mutatott be Rakovszky Ivánnak és Bárczy István államtitkárnak.”
Hát hova máshova vihették volna őket vacsorázni aznap este, mint a New Yorkba?

A fekete démon és más csodabogarak
Április 10-én a remek jazzhegedűs, Teddy Sinclair is megjelenik a vendégek között (vajon kikkel?) – előző este adott óriási sikerű koncertet a Vigadóban tizennégy tagú londoni zenekarával. Érdekes, hogy a vendégkönyvben a zenészek közül egyedül ő hagyott autogramot.
A korszak egyik legnagyobb sztárja, „a fekete démon”, Josephine Baker 1928. május 1-jén lépett fel a budapesti Royal Orfeumban. Ehhez az erkölcsökért aggódók megnyugtatására egy „hatósági zsűri” előzetes engedélyező bólintására is szükség volt. „Hétfőn délután négy órakor mutatkozott be a hatóságok zsűrije előtt Josephine Baker, a szokatlan izgalmak középpontjában álló fekete táncosnő. Az ellenőrző bizottság tagjain: Bezegh-Huszágh Miklós főkapitányon, Issekutz Aurél belügyminiszteri helyettes államtitkáron, Tomcsányi Kálmán és Boór Aladár belügyminiszteri tanácsosokon kívül a mintegy harminc-negyven főnyire tehető közönség soraiban ott láttuk Ilovszky János törvényhatósági bizottsági tagot, Álgya-Papp Sándor honvédelmi államtitkárt és a közélet más kiválóságait. Kerek egy óra hosszat tartott a Royal-Orfeumban rendezett előadás, melynek végeztével a bizottság tagjai közölték Zerkovitz Béla igazgatóval, hogy a táncosnő száma engedélyezhető. (…)

– A bizottság Josephine Baker mutatványaiban semmi kifogásolni valót nem talált. Sem a táncában, sem a dalaiban, sem az öltözékében. Mindent megtettünk, hogy különösen a színpadi kosztüm miatt kifogások ne merülhessenek fel. A művésznő öltözéke még a bécsi jelmezénél is szolidabb – nyugtatja meg az olvasókat Zerkovitz. – A főkapitány kijelentette, hogy tudomása szerint teljes a nyugalom és semmiféle rendzavarástól sem kell tartani…” – számol be a végeredményről a Budapesti Hírlap.
Hogy ki rajzolta róla a vendégkönyvbe a bájos karikatúrát, sajnos nem sikerült megfejtenem. S asztaltársaságából se mindenkit. Roboz Imréné, a Vígszínház igazgatójának felesége mellett talán más magyarok is ültek ott (például ki lehet az a Márta vagy Márton?), de akik még aláírták, mind híres külföldiek: Ernst Lotharbécsi író és színigazgató, AdrienneGessner és HeleneThimig bécsi színésznők, Hans Rehmannsvájci filmszínész. Alighanem Baker kedvéért rándultak át Bécsből.


Tarjan-04.JPG

 


Tarjan-05.JPG

1928 augusztusában Budapesten járt a magyarok nagy barátjának, a trianoni békeszerződés kemény szavú bírálójának, Rothermere lordnak a fia, EsmondHarmswortha kor egyik legnépszerűbb angol újságírójával és krimiszerzőjével, Edgar Wallace-szal és feleségével, Violettel. Sajnos a társaság negyedik angol tagjának nevét nem sikerült kiolvasni, viszont mintha velük vacsorázna később oly tragikus sorsra jutott nagy vívónk: Petschauer Attila. (Bármilyen meglepő, erről a látogatásról nem találtam híradást az interneten hozzáférhető lapokban, pedig a Pesti Hírlap újságírója nem sokkal korábban Berlinben készített egy interjút Wallace-szal, aki örömmel készült Magyarországra.)
1928. szeptember 21-től október 3-ig tartott a sakkozók budapesti „mesterversenye” a Siesta szanatórium dísztermében, amelyen sok jelesség mellett a kor világbajnoka, Capablanca is részt vett. Saját bevallása szerint a sakkot csupán szórakozásnak tekintette, és jókat evett-ivott nálunk – talán a búcsúvacsorán írta alá Tarján vendégkönyvét október 4-én. Huszka Victor, aki aláírásával a mester szoros közelségébe türemkedik, a székesfővárosi idegenforgalmi hivatal helyettes vezetője: ebből gondolhatjuk, hogy a számlát ezúttal a főváros állta.


Tarjan-06.JPG

Két női híresség virgonckodik együtt 1929. március 18-án: az örök botrányhős primadonna FedákSárimint „Miss Beregszász” (ugyanis ott született) – és a szépségkirálynő „Miss Európa”: Simon Böske (februárban nyerte el a címet Párizsban).


Tarjan-07.JPG

1929 március végén a főváros vendége az ekkor már nem fiatal (54 esztendős), de még mindig világhírű sztár: Mistinguett. A Pesti Napló újságírója, Fazekas Imre hódoló kis riporttal tiszteleg előtte, de a pletykákat se felejti ki: „Itt van. Vasárnap este érkezett. Miért jött? Egy francia táncos, a Rocky-fiú miatt. A Rocky-fiú fogadta. Meg a Josephine Baker. Néhány újságíró is. Azt írták a híres francia énekesnőről, hogy – soha ilyen fiatal nem volt. És megírták, hogy elkísérte idevezető útján egy elegáns fiatalember is, egy délamerikai milliárdos, bizonyos ArturoLopez. Mistinguettet a 21 éves szerelmes ArturoLopez kísérte Budapestre a – Rocky-fiúhoz.” Talán ennek a kis Arturónak a beceneve lehetett Miccaluga? (És Josephine Baker idejött volna Mistinguett kedvéért? Mert ő 1928-ban kétszer is fellépett Budapesten, de utána – utoljára – már csak 1957-ben.)

Hollywood, Boldogfalva, végállomás
Érdekesen csoportosult 1934-ben egy lapra – de nem egy napra – három nagy muzsikus: WillemMengelberg holland karmester, Kodály Zoltán és Lehár Ferenc. S ha már karmestereket emlegetek, itt a kézjegye RuggieroRiccinek, Doráti– ekkor még DeutschAntalnak és Leopold Stokowskinak is. Az ő elektrokardiogram-szerű aláírása már biztosan nem a New York kávéház falai között került az utolsó lapok egyikére. De vajon pontosan mikor? És tényleg együtt ült vele az asztalnál DanielleDarrieux, Pierre Mingand, Arthur Henderson és Szabó Miklós? Hát bizony az első kettő igen, a második kettő meg valószínűleg nem. De mire ez a régi újságokból kiderül…


Tarjan-08.JPG

 


Tarjan-09.JPG

1938 januárjában a Pesti Napló hozza a hírt: „Budapestre készül Henry Köster, Joe Pasternak és Stokowski.” A cikk szerint Pasternak az Universal kötelékébe kerülve magához hívta Hollywoodba Köstert (eredeti nevén Hermann Kosterlitzet), Gaál Franciska első filmjeinek rendezőjét. (A producer Pasternak volt.) Köster nagy sikerrel vitte filmre a tizenötévesDeannaDurbinnel a Három kis ördögöt, majd jött az igazi, óriási durranás: a Száz férfi, egy kislány, Durbin mellett Stokowskival a főszerepben. A film zenéi közt hallható Liszt Magyar rapszódiája és a Rákóczi-induló is. Hogy miért? Hát mert Köster feleségét Király Katónak hívták. Két nagyszerű magyar színész, Király Ernő és Solti Hermin leánya volt.
„– Minden éjszaka – meséli Solti Hermin – együtt ültek a grammofón körül: Stokowski, Henry Köster, a vőm, Joe Pasternak és a leányom, aki százszámra játszotta a gramofónlemezeket. A magyar számok váltották ki a legnagyobb lelkesedést.

– Köster (…) mihelyt befejezi a Darrieux-filmet, melyben a legkiválóbb amerikai sztárok lesznek a nagy párizsi színésznő partnerei, Joe Pasternakkal elindul Magyarország felé. Az a tervük, hogy (…) olyan filmmesét választanak ki Joe-val együtt Pesten, amelynek színmagyar a levegője, a története, és egészen magyar a zenéje, amit Pesten íratnak hozzá. Bizonyos vagyok benne – írja Köster –, hogy egy ilyen »Hollywoodban készülő magyar filmmel« igen nagy sikert arathatunk idekinn és az otthon élő magyarok előtt. Nagy örömünkre szolgálna, ha Stokowski beváltaná ígéretét, és csakugyan velünk jönne ő is Budapestre… nagyon sokszor kijelentette előttünk, hogy boldogan hangversenyezne Budapesten.”

Arthur Henderson a lapok szerint 1938. április 21-én érkezett a fővárosba, békefenntartási reményekkel. Legföljebb inkognitóban visszatérve vacsorázhatott Stokowskival, aki nyáron jött. Július 27-én Lengyel Menyhérttel uzsonnázott és tárgyalt a Ninocska filmtervéről (1939-ben készült el, Greta Garbóval a főszerepben), majd – mint a Pesti Napló írja – „este az egyik budai vendéglőben vacsorázott ZilahyLajosék társaságában. Különösen a magyar népi zenéről érdeklődött, mire elvitték a Dunapartra cigányzenét hallgatni. Több mint két órán keresztül húzta Kóczé zenekara Stokowski fülébe a magyar nótákat. A nagy karmester több nóta címét feljegyezte s megkérte Zilahy Lajost, hogy kótájukat, illetve a gramofónlemez-változatukat megszerezze. Éjfél után a Gellérthegyre rándultak ki, ahonnan Stokowski az éjszakai tündöklő Budapestet nézte. Megjegyezte, hogy most már csakugyan megvalósítja régi tervét, hogy Budapesten hangversenyez. Reméli, hogy télen ez sikerülni fog.

Csütörtökön délelőtt a városban sétált, majd a Nemzeti Múzeumba ment s onnan a többi múzeumba látogatott el. A délutánt és az estét baráti társaságban töltötte.

Csütörtök este Stokowski ismét az egyik dunaparti szálloda éttermében hallgatta baráti körben kedvenc cigánymuzsikáját.”

A hangverseny tervét elsodorta a háború. Stokowski csak majd’ harminc évvel később, 1967 elején dirigált Budapesten. De az már egy másik város volt. És a színmagyar hollywoodi filmből se lett semmi. Hogy mit csinált itt akkor DanielleDarrieux? Hát a Retour à l’aube (magyarul: Egy pesti éjszaka) főszerepét játszotta. Henri Decoin rendezte, egyes részeit az erdélyi Boldogfalván és Zichyújfaluban, illetve Pesten forgatták azon a nyáron. Az utolsó békeévben.